A blogomat nem itt folytatom, mivel Akácz Zoltán "szerki" (elképzelhetitek, milyen komoly lehet az az ember, aki "szerki"-nek hívja magát) nem minőség alapján, hanem pofára emeli ki a cikkeket. Ez nem abból derül ki, hogy soha nem emelte ki a cikkem. Nem, ennél sokkal egyértelműbb bizonyítékom van. Akácz Zoltán egy ideig sorra kiemelte cikkeimet, aztán egyszer csak mintha elvágták volna. Az ő saját értékelése alapján tehát a cikkeim jók, csak hirtelen kegyvesztett lettem.

Továbbá - mint az a magán levelezésünkből kiderült - értetlen, anti-konstruktív, merev, dogmatikus, önkényes és tárgyalás-képtelen. Természetesen elsőre ezt roppant diplomatikus udvariaskodással takarja. Aki tehát idáig jutott vele, még nem ismeri.

Ízelítőül csak annyit, hogy lassan egy éve ismert az a probléma, hogy a word formázásokat a főoldalon a szoftver kiemeli, és így a bejegyzések leírásában ilyenek jelennek meg, mint: "Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE". Sok cikknél ezt szóvá tettem, az írók teljes értetlenségére. Ők se valami konstruktív alkatok, na. Ilyen igénytelenséggel nincs kedvem versenyezni.

Ezt a formázási problémát egy év alatt sem megoldani nem sikerült, sem az írókat rászoktatni, hogy vegyék ki a formázást. Akácz Zoltán továbbra is kiemeli az ilyen szerzők cikkét, hadd virítson a Nol főoldalán is az ilyen, és hadd kapjanak jutalmat az ilyen írók. Így miért is változtatnának szokásaikon? Várható-e egy betörőtől, hogy becsületessé váljon, ha megjutalmazzák a bűntényt?! Akácz Zoltán jelentéktelen ügyekben makacs, fontos ügyekben meg erélytelen. Minden jó írót el fog így veszíteni, mert aki jól ír, annak nincs oka megalázkodni, aki értelmes, nem megy el szó nélkül a következetlenségek mellett.

Akácz Zoltán kis királyságában önkényesen viselkedik, a kritikára érzéketlen. Leveleimre azt válaszolta, hogy egy szolgáltatónak joga van azt tenni a weboldalán, amit akar. Joga van. A legnagyobb marhaságokat csinálhatja. Azon ügyben van némi kétségem, hogy Akácz Zoltán eljárását a tulajdonos valóban értékelné, de ha nem néz a körmére, az ő baja. Mindenesetre természetesen egy tulajdonos és egy manager, és egy főszerkesztő is teljes joggal viheti a tulajdonát, szerzeményét, kezdeményezését az igénytelenségbe. Akácz Zoltán eldönthette, hogy a jogaival valami jót tesz, vagy rombol. Eldöntötte. Rombol.

Tisztában vagyok azzal, hogy Akácz Zoltánban nincs annyi emberi nagyság, hogy a kritikát értékelje. Nincs annyi tisztesség, hogy ezek után bármikor is kiemelje egy cikkemet azért, mert az jó. Tudom, hogy elástam magam, blogomat így itt folytatom:

Salga István a Népszabadságban olvasói levélben reagált írásomra. Kicsinyes dolog volna most beírnom a Népszabadságba, hogy válaszlevelet írjak, mert már Salga levele is meglehetősen pitiáner. Úgyhogy csak blogban válaszolok.

Salga István Bächer írásából és az én cikkemből is két kis dolgot ragad csak ki konkrétan, ez pedig két második világháborúbeli katona elítélése, rehabilitálása, illetve díszsírhelyének az ügye. Azt gondolom, hogy ez sehol nem a legfontosabb kérdés az én írásomban, és Bächer is csak mellékesen jegyezte meg. Még odarugodt egyet ezzel is, de ez volt a legkevésbé meggondolt rugása.

Mindkét ügy bonyolult, és sok utána járást igényelne.

Nézzük az elsőt! Salga ezt írja: "És talán Tálas András "megdicsőülése" idején az MSZP parlamenten kívüli párt volt? Volt módja tiltakozni! Nem tette!"

Hát igen, ez egy bonyolult sztori. Valamikor a rendszerváltás után, a múlt rendszer elítéltjeit, akiket parcellákba temettek, rehabilitáltak, mondván, koncepciós perben ítélték el őket. Úgy túnik, hogy különféle válogatás nélkül. Azt gondolom, hogy az akkori parlamenti pártok közül az MSZP volt a legkevésbé abban a helyzetben, hogy kifogásolja ezt. Gondoljunk csak bele, mi lett volna, ha az MSZP felszólal akkor ezért! A dolog kb. 2007-ben kezdett szemet szúrni valakiknek. Most parlamenti bizottság vizsgálja. Nyilván meggondolatlanság történt. Nem csak szélsőjobbos szolgákat rehabilitáltak, de egyszerű bűnözőket is, mivel a Kádár rendszer egy helyre temette őket. Nekik is megvolt erre a saját kis érdekük. De hogy ebben a MSZP a legkevésbé ludas a "túlrehabilitáslásokban", az biztos. Nem tudom, hogy lehet valaki annyira elborult, hogy ezért az MSZP-t hibáztassa. Az sem világos, hogy Bächer 2009-ben miért ezen borul ki, és miért a mostani kormányra.

A másik ügy: "Ki rehabilitálta Kisbarnaki Farkast, Szálasi Ferenc népbírósági ítélettel kivégzett miniszterét"

A magyar bíróság semmisítette meg az ítéletet. A Honvédelmi Minisztérium a bíróság ítéletét csupáncsak lekövette, mert ez a feladata. Nem a HM döntött. Nem feladata felülbírálni a bírósági ítéletet.

Ezen túl van még három általánosabb kifogás, ami már inkább vélemény kérdése, nem annyira tényszerű.

Salga kifogásolja, hogy miért vagyok közíró. Ezt nagyon sokszor megkapom, és úgy túnik, az emberek nem tudják, hogy mi ez, és azt hiszik, hogy én minősítettem magam ennek. Pedig a Népszabadság teszi oda ezt a címkét, nem én. Nem kérdeztek meg. Én nem reklamáltam, mert gondoltam, biztos annak minősülök.

"Rendben van, ez a szólásszabadság. De akkor, hogy meri leírni, hogy a "Népszabadság nem volt hajlandó lehozni Bächer írását, nagyon helyesen"? "

Salga, mint oly sokan, azt hiszi, hogy a szólásszabadságnak ellent mond ha egy lap nem hoz le egy írást. Nem mond ellent. Egy lap egy vállalkozás, és mivel vállalkozás-szabadság is van Magyarországon, ezért az üzletén belül maga rendelkezik dolgairól. Egy lapnak meg kell élnie, ki kell fizetnie a munkatársait. Ezt pedig nem teheti meg, ha minden szemetet közöl. Ezen felül is nyugodtan dönthet arról, hogy mit közöl, és mit nem. Én még soha nem jelentkeztem a Magyar Nemzetbe publikálni, de valószínúleg nem fogadták volna el. Ez nem mond ellent a szólásszabadságnak. A szólásszabadságot nem az korlátozza, ha a Népszabadság nem akar leközölni valamit, hanem az, ha le akarja közölni, de a miniszterelnök leszól, hogy tilos.

"Vajon melyik kormány alatt lehet nyíltan a fasizmus ideológiáját szabadon hirdetni?"

Ez egy elég összetett probléma. Ha úgy teszi fel a kérdést, hogy melyik kormány tett ellene legkevesebbet, akkor nem az MSZP nyer. Például az MSZP terjesztett be gyúlöletbeszéd ellen indítványt, és a Fidesz nem támogatta. A fasizmus nem csak attól függ, mit tesz a kormány, hanem attól is, hogy mennyire is van rá igény. Mára már megerősödtek ezek a pártok. Nem azért, mert a ballib kormány ezt akarta. Bächer is mintha a kormányt hibáztatná, de nem azért, mert nem tettek semmit, hanem mert a kormányzásuk szerinte olyan rossz volt, hogy ez felerősítette a szélsőjobbot. Én azt gondolom, hogy ebben sok vitatható van, és a széálsőjobb megerősödéséért leginkább a Fidesz okolható a parlamenti pártok közül.

"Bächer írását az őszödi beszéddel egy szintre helyezni enyhén szólva is tévedés."

Nem helyeztem egy szintre. Sok szempontból jóval alatta van, sok szempontból meg nem hasonlítható össze. Egy hasonlatot használtam, ami nem egy szintre helyezés. Ebbe belekötni igazán pitiáner dolog. Salga gondolom, az iskolában is belekötött József Attila versiebe, hogy nem is lehet habzó eget hörpinteni (és nem, nem helyeztem magam egy színtre József Attilával sem. Egy hasonlat nem egy szintre helyezés.).

Salga azt is írja, hogy: "És különben is: Bächer Iván meg tudja védeni magát. Ha akarja." És ez így is van. Bächer nem reagált a cikkemre, aminek több oka is lehetett, mindenesetre biztos nem ilyen gyenge fogatlan prókátort szeretett volna, mint Salga.

"Egy biztos. Brendel Mátyás - hogy saját hasonlatával éljek - nem "állja meg a helyét a viharban". Tehát alkalmatlan elemző újságcikk megírására."

Merthogy Salgának nem tetszett a dolog, és írt egy cikket, amiben beleköt pár kis apróságba? Több embertől kaptam elismerést, akinek a véleménye számomra relevánsabb, és általában is színvonalasabbnak mondható.

Mindenesetre az biztos, hogy nem attól lesz Magyarországon gyengébb a fasizmus, hogy Bächer ilyen cikkeket ír, és attól se, hogy hazafordul a tüntetésről, és attól sem, hogy rájuk szavaz. Salga kis cikkecskéjének kevésbé lehet bármi hatása is. Szerencsére.

A 2 and 0.5 men c. sorozat (gy.k. Két pasi meg egy kicsi) van legalább egy olyan epizód, amikor Charlie olyan légyottra készülődik, amit bosszúszexnek nevez. Mivel Alan rákérdez,elmondja, arról van szó, hogy egy feleséget megcsalja a férje, és a nő bosszúból lefekszik vele. Bizonyára van ilyen, akár tudatosan, akár kevésbé tudatosan. Például egy férfi udvarol egy nőnek, és az hűséges, de ha a férje így lebukik, akkor már nincs mihez tartania magát. De lehet egy nő annyira mérges, hogy akár olyannal is lefekszik, akivel amúgy soha az életben. Elég butaság, nem? De ismerős.... 

Hmmm, honnan is ismerős? Hát például a politikából. A politikából, ahol a volt SZDSZ szavazók mesélik, hogy az LMP-re szavaznak. Ez volna talán az az eset, amikor amúgy is nagy a csábítás. De meg van a másik,sokkal irracionálisabb eset is, amikor bächer ivánok a fasisztákra kénytelenek szavazni, mert az MSZP "megcsalta őket". Vélik ők.Most ne foglalkozzunk azzal, hogy ez mennyiben igaz. Inkább a bosszúszexmotívuma felől közelítsük meg a dolgot!

Végül is egy házasságban a csalás valóban katasztrofális. Válóoknak simán elmegy, és ha nem is vezet ehhez, biztosan megrendíti a kapcsolatot, és megváltoztatja egy életre. A politikában ritka az ilyen súlyos csalódás.Talán, aki azt gondolta, hogy az Őszödi beszéd hazugság, az valami hasonló dolgokon mehetett keresztül. Ha valaki ekkor elpártolt a kormánypártoktól, az egy szinten érthető. Természetesen a székházostromlók, Kossuth tériek és ultimátumozók nem ebbe a kategóriába tartoznak. Ők ugye azt követelték, hogy legyen előrehozott "válás". A politikában pedig bizonyos jó okokból az van, hogy a "válás" négy évenként lehetséges,hacsak nem kívánja a kormányzó fél is. Jól van ez így, és Orbán Viktornak ugyanígy meg volt a privilégiuma, hogy tovább kormányozzon, amikor már népszerűtlen volt (1999 október, Fidesz-MSZP: 17-31%). 

De sok ember nem akkor pártolt el, hanem később. Persze olyan is van, hogy az ember lassacskán csalódik a párjában, és elválik. Igen, lehet, hogy a férj részeges, lusta, nem segít otthon, nem kedves, és hasonlók. Sok nő szakít és elválik annak reményében, hogy talál jobbat. Legtöbbször nem talál, mert az a fajta férfi, akinek kell, az előbb utóbb ilyenné válik, és hát a nő sem különb, na.

Van két fontos különbség a párkapcsolat és a pártkapcsolat között. Az egyik, hogy jóval nagyobb különbségek vannak férjek között, mint pártok között. Még ha mindenféle ideológiai szempontból különböznek is, a korrupcióban, hazugságban körülbelül hasonlóak. Minden pártban van korrupció,minden párt hazudik kicsit vagy jobban (ki mit nevez hazugságnak). Minden pártban vannak rendesebb és gazember tagok is.

Amelyik nő azt hiszi, hogy van rendes férfi, az nem naiv. Van, csak kérdés, hogy megtalálja-e, meg tudja-e szerezni,és persze, hogy milyen ás tulajdonságai vannak. Lehet például rendes és lusta, vagy akár lustaságból rendes. Amelyik ember visoznt azt hiszi, hogy a Fidesz vagy a Jobbik az sokkal kevésbé korrupt lenne kormányon, az naiv. Azért, mert a politika olyan, hogy a pártokban a gazemberek előfordulnak, és érvényesülnek is. Azért ilyen, mert a választók ezt engedik. Azért engedik, mert nem látják, azért nem látják, mert felületesek.

A választók most azt látják, hogy borulnak ki bilik. De ez nem jelenti azt, hogy amikor nem borultak, akkor nem voltak bilik, és ne lettek volna tele. A választók csak a borulást látják, nema bilik általános állapotát.

A másik jelentős különbség, hogy  házastárs nélkül lehet élni. Párt nélkül is lehet élni, de amíg olyan van, hogy valakinek nincs házastársa, olyan nincs, hogy nincs kormány. Tehát ha valaki elválik, akkor élhet egyedül. Ha valaki elpártol a pártjától,akkor is szavazhat senkire, csak valakik akkor is választanak nekik valakit.

Azon a szavazók közül, akik eddig a kormánypártokra szavaztak, most sokan elfordulnak más pártokhoz. Azért,mert azt hiszik, azok jobbak. Ők azokhoz a nőkhöz hasonlítanak, akik cseberből vederbe esnek, és a kövérkés, kevésbé romantikus férjük helyett egy alkoholista gazembert választanak.

Mert ugye aki eddig kormánypártra szavazott, az talán azért is, mert ideológiailag oda vonzódott. Itt a szabadságjogokra, nemzeti értékekre gondolok, elkülönítve a gazdaságpolitikától és a korrupció kérdésétől. Mint arra rámutattam, a Fidesz ez utóbbiakban nem jobb, csak a naiv hiszi azt, az értékekben pedig a Fidesz sosem lesz már ballib. Ezért mondom, hogy alkoholista és lusta, rendetlen férfiről van szó, aki csak az udvarlás időszakában mutatja magát jobbnak.A mézeshetek után már nem lesz az.

Aki a Jobbikra szavaz, az meg hát nem is tudom, milyen hasonlatot mondjak. Talán az asszonyverő férj volna a jó párhuzam. Ha egy nő ilyenhez megy bosszúból, hát akkor szegény nagyon meg lehet bolondulva.

Sajnos az emberekben most a primitív érzelmek, a bosszú munkálkodik, és ezért bizony készséggel szavaznak az alkoholistára is, és az agresszívre is, csak, hogy bosszút álljanak a kormányon, akiben csalódtak. Olyanok, mint a nő, aki az első jöttment, ágrólszakadt senkivel lefekszenek, mert most olyanuk van.

Majd utána lesz kellemetlen az ébredés... Csak mondjuk ezt mi is megsz.. Hát b.sszátok meg!

Orbán Viktor, amikor a közbiztonság romlásáról beszélt, akkor rendesen aládolgozott a Jobbiknak, amelyik nemsokára elő is jött a "megoldással": a csendőrséggel. Összehangolt kampány: Orbán teremt egy relatíve áligényt, a Jobbik pedig learatja a "gyümölcsét".

A közbiztonság ugyanis a statisztikai adatok szerint nem romlott az utóbbi években. Ez az általános tény. Ezzel szemben vannak sokan, akik Orbán Viktor kinyilatkoztatásaiban hisznek, és csak a tények nem zavarják őket. De hát a hívők már csak ilyenek.

Természetesen az általános tényekkel szemben sok embernek lehetnek egyedi tapasztalatai. De ha egyszer az általános trend szerint nem nő a bűnözés, akkor ez azt jelenti, hogy nem lehet a többségnek az az egyéni tapasztalata, hogy az ő életében romlott a közbiztonság. Mégis elképzelhető, hogy sok ember ezt hiszi, mert az általánosításnál az embereknél sok hibamechanizmus csúszik be. Például az, hogy nem emlékszenek a múltra: az ember inkább emlékszik az idén ellopott biciklire, mint az öt évvel ezelőttire.

Ha a közbiztonság nem most romlott dramatikusan, akkor pedig felmerül a kérdés: miért is most jött ezzel elő a Jobbik? Mert öt éve még nem volt jelentős párt? Mert a világgazdasági helyzet miatt elkeseredett nép könnyebben beveszi most a butaságokat?

Mindemellett természetesen bármikor jogos igény lehet a közbiztonság növelése, akkor is, ha nem romlik. Megvizsgálhatjuk tehát érdemben is a kérdést: vajon, a csendőrségtől mit várhatnánk a közbiztonság területén?

Először is, ha van egy probléma, és annak kezelésére van egy bizonyos intézmény, akkor teljesen felesleges egy ugyanolyan funkciójú másik intézményt bevezetni az állami szférában. A Jobbik nyilván nem arra gondolt, hogy a rendfenntartási piacot megnyitva, majd a rendfenntartó cégek versenye növeli a biztonságot. Egy ilyen ötlet igen vad volna.Igen nyomós érvek szólnak a mellett, hogy a rendfenntartás illetékességét ne adják ki több szervezetnek.

Lehetséges azonban az, hogy hasonló funkcióra több szervezet jön létre. Így például van polgárőrségünk, amely szintén a közbiztonság érdekében működik, de jelentős különbség van a két szervezet között: a polgárőrök önkéntesek, tehát nem viszik az adófizetők pénzét. Ugyanakkor természetesen a polgárőrök képzettsége sokkal gyengébb, és ennek megfelelően az intézkedési jogkörük is jóval szűkebb. nem is volna helyes ugyanolyan jogokat adni, és természetesen a fizetésnek is a képzettséghez kell igazodni. A polgárőrségnél tehát legfeljebb kisebb fizetés volna elképzelhető. De szerencsére vannak, akik önkéntesen is vállalják. Ez szép dolog, azt tekintve, hogy valamilyen képzésben bizony részt kell venniük.

Azt látjuk tehát, hogy a képzettség, a fizetés és a jogkör által kifeszített térben lehet elhelyezni egy ilyen szervezetet, és két ilyen szervezet van, amelyik ebben a térben a két sarkot elfoglalja: a rendőrség, ahol fizetésért, szakképzett emberek dolgoznak erős jogkörrelé felruházva, és a polgárőrség, ahol önkéntesek, kevesebb képzéssel és jogkörrel dolgoznak.

Jogos kérdés lehetne: nincs-e szükség ebben a térben még egy szervezetre? Sok értelmét én nem látom. Ha a csendőrséget megfizetnék, akkor szerintem inkább a rendőrségnek kellene adni azt a pénzt. Ha nem fizetik meg, akkor nem látom, hogy azok az emberek miért nem állnak be polgárőrnek?

Miért is lenne a csendőrség jobb? Miért javítana? Mert plusz anyagi forrásokhoz jut hozzá? Kitől? A kormánytól? Akkor az adófizetők pénzéből élnek, és ismétlem, egész biztosan több eredmény térne el a rendprség ennyi pénzből.

Egy rendfenntartó szervezet eredményessége függ a pénztől, az emberforrásból, a képzettségtől. Több pénzből egyébként lehet több emberforrást, vagy képzettebb embereket venni, vagy (ki)képezni.

Mitől is lenne jobb tehát a csendőrséggel? Talán azért, mert a Jobbik bizonyos támogatói ebbe szívesen fektetnének? Kik is ők? Miért is fektetnének bele? A befektetőnek mindig vannak igényei. Ha egy ilyen befektető valóban a közbiztonságért szeretne tenni, akkor nem látom, miért nem ajánlja fel a pénzt a rendőrségnek.

Ha nem, akkor nyilván célzatosabb szándékai vannak. Talán nem általában a közbiztonság, hanem a cigányverés, vagy valami hasonló az, amit támogatni szeretne.

Egy másik oldalról. Miért is lenne jobb a csendőrség? Talán, mert sok szakképzetlen ember kapna bizonyos jogköröket? Kik? Olyanok, akik a polgárőrségbe nem nyertek felvételt? Akiket oda nem engedtek? Ha igen, akkor ez nem hasznos, hanem egyenesen veszélyes.

Vagy olyanok, akik a polgárőrségbe nem is jelentkeznének, mert ők bizony cigányt akarnak verni? Hát kérem ez a baj a csendőrséggel, de ez a baj a Jobbikkal és a Gárdával is. Ha egy külön szervezet alakul, ahova bizonyos emberek lépnek be, akkor azok biztosan bizonyos céllal lépnek be, és előbb utóbb ebből nem a közbiztonság javítása lesz, hanem bizony cigányverés.

Itt érik be a "cigánybűnözés" terminus "gyümölcse" is. Természetesen a csendőrséget a Jobbik nem általában a bűnözés ellen szánja, hanem az ún. cigány bűnözés ellen. Ezért ültették el ezt a rögeszmét az emberekben, hogy most ezzel indokolják a csendőrséget. No de vajon mi mást várhatnánk önkéntes, képzetlen, fizetetlen emberektől, akik a polgárőrségbe nem akarnak belépni, vagy nem engedték őket belépni, szóval mi mást, mint cigányverést?! Ebből bizony ez lesz.

Ahogy például a gárdisták sem a parlagfüvet irtották. Mert ugye aki azt akarja írtani, az megteheti Gárda nélkül is. Akinek mindenképpen a Gárda kell, az nem parlagfüvet íratni megy oda.

Hasonlóan, Aki nem a rendőrségbe akar belépni, és nem a polgárőrségbe, az biztos azért lépne be a csendőrségbe, mert nem az általános közbiztonságot akarja javítani, hanem cigányt akar verni. És aki a csendőrségnek adna pénzt, az is biztos erre adná: külön hadseregre, amely az ő befolyása alatt áll.

A cigány-gyilkosságok feltáratlansága hosszú ideig joggal nyugtalanította az embereket, különösen nyilván a cigányokat, akiknek a biztonságérzetét közvetlenül fenyegették ezek az ügyek. Ez a rettegés odáig ment, hogy elkezdtek önkényes megoldásokhoz folyamodni: terepjárókat tartottak fel.

Első megjegyzésem ezzel kapcsolatban, hogy nyilvánvalóan helytelen. Természetesen helytelen dolog az önbíráskodás és az önvédelem ilyen önkényes, és célzatlan formája. Jogos önvédelemről nyilván csak konkrét agresszió esetében beszélhetünk.

Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ugyanezért nem helyes maga a Gárda sem, amely részben a cigányok elleni jogtalan önvédelemből jött létre. És nyilvánvalóan ez sokkal súlyosabb eset, hiszen itt sokkal nagyobb szervezetről, és sokkal nagyobb mértékekről van szó. Míg a cigányok az utóbbi napokban spontán, fejvesztett módon követtek el ilyen tetteket, addig a Gárda évek óta, országosan szervezkedik. Nem ugyanazok a mértékek.

A történet tanulsága ilyen szempontból nyilvánvalóan az, hogy csak és kizárólag olyan általános rendfenntartó, védelmi szervezeteknek van létjogosultságuk, amelyek állami kontroll, szervezés alatt állnak, továbbá, amelyeknek általános védelem a céljuk, és nem valakik ellen jönnek létre. Nem mellékes a szolgálatban lévők képzése és szúrése. A fentebbi állításban az "általános" arra céloz, hogy természetesen az un. biztonsági szervezetek egészen más esetet képviselnek, hiszen ezek magáncégek, magánemberek, rendezvények védelmére szolgálnak. Ebben az esetben fizetnek nekik. Ezekre a biztonsági cégekre is igaz az, hogy általában a biztonság védelmére fogadják fel őket, és nem valakik ellen. Ha célzottan valakik ellen fogadnák fel őket, az már gond lenne. Még egy jelentős különbség, hogy ha nekem nem tetszik az a biztonsági szervezet, akkor nem kötelező elmennem arra a rendezvényre, ahhoz a céghez, abba a bárba, stb. Annyit ehhez hozzá kell tenni, hogy természetesen a feketén dolgozó, válogatás nélkül alkalmazott biztonsági embereknél sok gond lehet, és ezek könnyen lehetnek a gárdistákhoz hasonló lelkületű emberek is.

A kitérő után folytatom a tanulságot. A Magyar Gárda ezt az elvet sértette meg, és az önkényes védelem talajára lépett. Ezen felül a faji indíttatás súlyosbítja a helyzetet. Még kirívóbb az eset attól, hogy nem csupán védelem, hanem viszonylag agresszív fellépés is jellemezte őket. Nem arról volt ugyanis szó, hogy a falvakban egy-egy gárdista járőr-csoport járt végig.

Ha valaki elindul ezen az úton, akkor viszont számolni kell a következményekkel, és most ezeknek vagyunk tanúi. Egyrészt mások az önkényeskedésben bátorítást kapnak, és tovább mennek: elkezdik gyújtogatni, megfélemlíteni, majd lelövöldözni a cigányokat. Az esetben a faji indíttatás elég nyilvánvaló volt, hiszen máshogy nem nagyon lehetett elképzelni az ügyet. A mostani nyilatkozatok szerint pedig a faji indíttatás valószínűsíthető az elkapott igen alapos gyanúsítottaknál.

A másik következmény pedig a már emlegetett önkényeskedések a cigányoknál. Nyilvánvalóan, ha azt látják, hogy valakik támadják őket, és ráadásul a Gárdának "szabad" önkényeskednie, akkor náluk is lesznek olyanok, akiknek buta ötleteik támadnak. És akkor a lavinát már nehéz lesz megállítani.

Sok szélsőjobbos spekulációt lehetett olvasni arról, hogy a gyilkosságoknak nem faji az alapja. Ez igencsak megdőlni látszik. Aztán sok spekulációt arról, hogy nem fogják elkapni a gyilkosokat. Ez nem annyira szélsőjobbos, mint sima médiakurvás spekuláció: írjunk, provokáljunk már valamit, mindegy, hogy mit, csak legyen valami.

A rendőrség bölcsen hallgatott, és várt. Nem jött elő a média provokációjára, nem dicsekedett, hogy "nyomon vagyunk", "képben vagyunk", "megfigyelünk". És jól tette. A média van olyan önző, hogy provokálja a rendőrséget, kicsikarjon belőle minden információt akkor is, ha ez a nyomozásnak árt. Nem volna szabad provokálniuk, de teszik. A rendőrség pedig mostanában már kezd egész profi módon hallgatni, és eredményesen felderíteni.

Korábban szédítő volt az, hogy az ember a médiából olyan adatokat tudott meg, melyeket a rendőrség is onnan tudott először. Hogy ha bármit lehetett tudni, az mind megjelent, és a rendőrségnek semmi előnye nem volt információ tekintetében az elkövetőkkel szemben a nyomozásban. Most már kezd fegyelmezettebben alakulni a dolog, és az eredmények is jobbak: Kiskunlacháza, majd most az egész cigány-gyilkosság sorozat.

A szélsőjobb Kiskunlacházán és most is nagyon pofáéra esett. Mindkét esetben cigány elkövetőről regéltek, mindkét esetben tévedtek. Nem tudom, elvárhatjuk-e a szélsőjobbos észkombájnoktól, hogy tanulnak ezekből az esetekből. Nem szabad előre inni a medve bőrére, és a faji előítélet helytelen. Pont azért is helytelen, mert ilyenkor az ember idő előtt és rosszul gyanúsítgat. És aztán pofára esik.

Mi marad a szélsőjobbnak? Kritizálni a rendőrséget. Talán, hogy miért nem találták meg hamarabb a gyanúsítottakat.

Hát nézzük! Igyekszem minden szakmai tudásomat felvonultatni az üggyel kapcsolatban, és az informatikai részre koncentrálni. Ugyanis a nyomozás informatikai szempontból egészen érdekes lehet. Hangsúlyoznám azt is, hogy nincsenek benfentes információim, tehát csak tippelni tudok a szakmai ismereteimen túl.

A rendőrség olyan információkat adott ki, hogy a mobil-forgalmat és a térfigyelő rendszereket nézték. Mi az, ami jelenleg ezügyben lehetséges? Mit tud a rendőrség tenni? Erre technikai szempontból jó választ tudok adni, mert voltam ilyen projectek közelében. Jogi szempontból pedig egy kis tapasztalatom van, de ebben nem vagyok szakember.

Először is, a hívásadatok maguk számítógépesen könnyen kezelhetőek. Egy olyan algoritmus, amely összeveti Tatárszentgyörgy közeléből és Kisléta közeléből a gyilkosságok idejében kezdeményezett, vagy fogadott hívásokat, és kiadja az egybeeséseket, technikailag nem bonyolult. Ez lefuttatható pár óra alatt.

Az már más kérdés, hogy ilyet jogilag vajon szabad-e csinálni. Ezek az adatok a mobil-szolgáltatóknál vannak. És ha a személyiségi jogaink, az információ védelme Magyarországon helyesen működik, akkor az egész adattömeget nem szabad kiadni. Maga az algoritmus egyébként triviális, és még ha nem is volna meg a rendőrségnek, pillanatok alatt összedobható. Az eredmény órákon belül meg volna. Az újsághírek szerint 4,5 millió telefonhívást néztek át. Ez esetben egy nagyon fontos okból és eredménnyel. Mégis, aggályos, hogy mi vanilyenkor a személyiségi jogokkal?

Amit szerintem mindenképpen szabad, az az, hogy a rendőrség (ügyészi engedéllyel?) bizonyos emberek forgalmát elkérheti, bizonyos feltételek mellett nem csak híváslistákat, hanem mondjuk magukat a beszélgetéseket is, vagy az SMS-eket. Lehet trükközni úgy, hogy a rendőrség lekérheti-e vajon a Kisléta közeli hívásokat. Szerintem nem. Azt is fel lehet vetni, hogy esetleg a mobil-szolgáltató futtassa az algoritmust, és csak az eredményt adja ki, az egyezést! Szerintem ilyen rendszer nincs Magyarországon.

Marad az, hogy egyedi emberek adatait lehet kikérni. De ehhez az illetőnek már gyanúsítottnak kell lennie. Ha az adatok megvolnának, akkor az SMS-ek végigkeresése sem gond. Nyilván könnyen lehet szúrni olyan szavakat, mint "cigány" és "Kisléta", csak ilyenekről a gyilkosok valószínűleg nem SMS-eztek, viszont SMS-ezett egy csomó más ember.

A terroristák emiatt szoktak SMS helyett hívásban bonyolítani le dolgokat, ha már muszáj telefonon intézni valamit. Mert ugyanis a hanganyagot lekeresni sokkal nehezebb. Nagyobb is az adattömeg, tovább is tart, és ráadásul az algoritmusok is jóval rosszabbak. A "cigány" szó beazonosítása beszélt hanganyagban technikailag lehetséges, egy bizonyos hibahatáron belül (mondjuk 95%). De persze ezzel is ugyanazok a gondok vannak, mint amit elmondtam: jogi gondok, és az, hogy szinte biztosan nem a gyilkosokat szűri ki.

Úgy tűnik tehát, hogy a rendőrség az egyszerű utat választotta: kikért 4,5 millió telefonhívást, és elemezte őket.  Ez a kikérés bizony aggályokat vet fel. Aztán azt írják, "átnézték őket", ez pedig a hívások végig-hallgatására is utal. A végighallgatás megmagyarázza, mi tartott ilyen sokáig. Úgy tűnik, nem csupán egy hívás-adat egybeesése vezetett nyomra, hanem valaki elkotyogott valamit beszédben.

Egy további érdekes jogi kérdés, és ez nagyon is fontos, hogy vajon a 4,5 millió telefonhívásból azokat, amelyekre nincs szükség, letörli-e a rendőrség? Nem marad-e meg valami adattárolón? Nem szivárog-e ki?Nem élnek-e vissza vele?

A rendőrség beszélt még a térkamerákról. A video anyagok számítógépes elemzése még nehezebb dolog. Még több adat, még tovább tart, és még kevésbé vannak jó algoritmusok. Így például szinte biztosan nincs terepjáró-detektor. Elvben lehetséges volna készíteni egy ilyet, és mondjuk 85%-os hibahatárral jól működne, de ilyen szinte biztosan nincs a rendőrségnek. És ezt ráadásul nem is lehet összedobni pár nap alatt.

Tehát a videókat bizony emberek nézhették végig. Ez pedig eltarthat hetekig. És emiatt bizony nem lehet a rendőrséget szidni. Lehet, hogy így találtak rá valakire. lehet, hogy először a terepjárót találták meg, aztán a rendszámát, onnantól fogva lekérhették a mobil forgalmat, és lehet, hogy az elkövető volt olyan buta, hogy valahol telefonált egyet. És "bing", meg volt az egyezés.

Igen ám, de ezután még nem mehetett oda a rendőrség letartóztatni az illetőt, mert az bizony még nem elég alapos gyanú, hogy valaki járt mondjuk Kislétán, és telefonált Tatárszentgyörgy közeléből a gyilkosságok idejében.

Ezután bizony csak megfigyelni lehetett az illetőt, és még esetleg napokig tartott, amíg a letartóztatáshoz és házkutatáshoz alapos gyanút találtak. Ez már rendőrségi szakkérdés, ehhez nem szólok hozzá.

Párhuzamos életrajzok...

József Attila és Bächer Iván hasonló elkeseredettségében, hasonlóan indulatos, hasonlóan túlzó, abszurd írást írt.  

"Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm."

"Hát mi közöm lehet nekem ezekhez, ezekhez a hitvány, gyáva senkikhez?"

"Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom."

"Jöjjenek a derék nácik. Legalább tiszta lesz minden. Tiszta lesz a mocsok. Borzalmas lesz, de egyértelmű."

"Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök."

"A fasisztákra fogok szavazni, döntöttem el, mire a Körútra kiértem. A fasisztákra leszek muszáj szavazni. Nem tehetek majd mást. Rájuk kell szavaznia minden tisztességes, demokratikus magyar polgárnak. Másképp nem lesz soha tisztességes, demokratikus polgári Magyarország."


"Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen."

"Túl kell esni rajtuk. Emberek fognak meghalni, amint hogy már eddig is haltak meg emberek. Valószínűleg még sokan fognak meghalni, egészen pontosan: sokan lesznek megölve. És akkor lehet újra tölteni, lehet kezdeni mindent elölről. A nulláról. De ahhoz le kell nullázni az egészet."


József Attila mentségére legyen mondva, hogy fiatal volt, hogy jóval nagyobb szükségben volt, jóval nagyobb igazságtalanságok érték, jóval lehetetlenebb élethelyzetbe került. Bächer Iván ellenben nem éhezik, nem nyomorog, egy meg nem értett, szeretet-hiánnyal küszködő fiatal. Bächer jóllakottan sétálgat a körúton, és a jóllakottság luxusával keseredik el végtelenül. József Attila nem egész nemzetét áldozná be, csak agresszív egy betevő falatért, és saját életét dobja oda dacosan.
József Attila írása vers, mely elkeseredettséget fejez ki. Tudjuk nagyon jól, hogy soha nem ölt embert, és ember nem gondolja szó szerint értelmezni. Bächer írása nem vers. Vannak, akik szó szerint veszik. A jobboldal felhasználta, szavaiból volt, amit komolyan vettek. Bächer kitörése közveszélyes lett.
József Attilát az egyetem kirúgta, és mi megbocsátunk. Verse esztétikailag gyönyörű, és még sok hasonlóval ajándékozott meg minket. Bächer Ivánt a lapja meg akarta védeni hibájától, de ő könnyelműen viselkedett. Írása egyébként is hanyag volt. Hibája megbocsáthatatlan.

Minden országnak olyan kormánya van, amilyet megérdemel. - Joseph de Maistre. Van egy másik mondás: fejétől bűzlik a hal. Vajon melyik igaz? Természetesen egy nagyon erős, hierarchikus szervezet esetében van egy ilyen hatás. Például Néró császár ámokfutása nyilván lesugárzott az egész társadalomra.

De akkor mi van Maistre mondásával? Vajon az nem igaz? Talán nem a társadalom termeli, emeli ki magából azokat a vezetőket, akik csupáncsak a társadalom tükrei? Vagy egy harmadik mondás: "amilyen a mosdó, olyan a törülköző".  Lám-lám, mondásokkal nem sokra megyünk. Minden ilyen közmondás pontatlan, túlzó, egyoldalú féligazság. Bárki találhat a véleményéhez közmondást, csak keresnie kell. Úgyhogy nézzük inkább meg pontosabban!

Úgy érvelnek egyesek, hogy "ahogy a szülő követi a gyerekét, úgy utánozzák a közemberek a politikusokat". Mivel a politikusok korruptak, ezért az emberek például adót csalnak. Ezért is, meg másért is.

No de kérem! A közember gyermeki naivsággal csüng-e a politikus "ajkán szótlanul, mint gyümölcs a fán"? Lehet, de akkor ez azt jelenti, hogy a magyar adóalanyok óriási része egyáltalán nem érett felnőtt. Ugye nem? Nyilván sok éretlen felnőtt ember van, de azért az túlzás, hogy az embereknek tehetetlenül utánozniuk kell a politikusokat. Ráadásul valamiért a korrupciót követik, és nem a törvényeket. Ha már ilyen gyermeteg, tekintélytisztelő emberek a magyar társadalom adóalanyai, miért is nem a törvényeket követik? Miért a rossz példát?

Van ebben az egész felfogásban, ahogy így kibuggyant egy igencsak gyermeteg, patriarchális, ázsiai típusú éretlen gondolkodásmód. És ez tényleg nagyon nagy baj. Mert ugyanúgy, ahogy az emberek az osztogató állam bácsit szeretik, itt a bölcs, példamutató, állam bácsiban képzelegnek. Valahogy így: "itt vagyunk mi esendő, gyermeteg, kicsit butácska emberek, de majd valahonnan az ég tudja honnan, csodával határos módon lesz nekünk egy bölcs, becsületes politikai elitünk, aki majd kihúzza az országot a bajból, példát mutat mindenkinek, akiket lehet követni tűzön vízen át". "Majd a bölcs cár atyuska, majd a zseniális Lenin-elvtárs megoldja gondunk bajunk."

Nem kérem. Politikus Józsi valamikor szintén közember volt. Mi, közemberek választottuk meg, és közülünk jött. Ha Politikus Józsi korruptabb, mint az átlag, miért választottuk meg? Miért választunk mi az átlagnál korruptabb embereket politikusnak? Hát ennyire hülyék vagyunk? Ó persze, tudom, hogy meg van erre is a magyarázkodás: "nincs más választásunk, a kínálatból ez van". De ki mondta, hogy a kínálatból kell választani? Becsületes Józsi miért nem jelentkezik politikusnak, és miért nem ismerik fel a közemberek, hogy "na ez egy becsületes ember?"

Talán azért, mert Politikus Józsi és Közember Józsi között  nincs is akkora különbség. Talán mindenki Becsületes Józsinak hiszi magát, aztán ahogy a húsosfazék közelébe ér, korrumpálódnak. És talán azért, mert az embereknek egyáltalán nem jó az emberismeretük, és nem ismerik fel Becsületes Józsit. Igazából nem is nagyon figyelnek oda, kit választanak. Nem is akarják megismerni. És mert az embereknek a "mi kicsit korrupt Józsink azért mégiscsak jó, csak az ő nagyon korrupt Józsijuk, az a rossz".

Az, hogy  "a mi Józsink nem adott számlát a jakuzziról" érthető, normális dolog, hát csak így lehet boldogulni ebben az országban. De az ő Józsijuk, az bezzeg nem számolta el a felesége kocsiját a vagyonbevallásnál.

Az a helyzet, hogy Politikus Józsi bizony valamikor Közember Józsi volt. Sőt, valamikor Józsika volt, és azt tanulta meg a környezetéből, amit látott. Józsika szülei nem politikusok voltak, hanem közemberek. Józsika pedig a szüleitől azt tanulta, hogy a feleségünket megcsaljuk, a szomszédnak hazudunk, az adót elcsaljuk, a postásnak, orvosnak pénzt adunk, stb. Azt tanulta, hogy az élet így működik. És ne feledjük ez a Józsika ez tényleg gyerek volt, és tényleg a szüleit utánozza. Tényleg csüngött az ajkukon. Itt jogos az észrevétel.

Ezek után Józsika felnőtt, és belekerült a hasonló módon viselkedő Közember Péter, Közember Pál társaságába, vállalkoztak, csaltak-loptak, és meggazdagodtak. És aztán lett valahogy politikus Józsiból. Péter és Pál maradt vállalkozó.  És hát Józsi politikusként korrupciózik tovább, és Péter és Pál is vastagon benne van a dologban.

Mi lenne, ha Józsi hirtelen becsületes ember lenne? Péter és Pál keresne másik  korrumpálható politikust. Mi lenne, ha hirtelen minden politikus becsületes lenne? Az csoda lenne, hiszen honnan a fenéből lenne egy korrupt országnak becsületes politikusi gárdája? De ha valamiért , valami csoda folytán az emberek a becsületes embereket megismernék, felismernék, kiemelnék magukból és őket választanák meg politikusnak,  még mindig nem volna itt a kánaán. Miért?

Tegyük fel, hogy a politikai korrupció megszűnne. Ez pár száz milliárd forint évente. A nagy része egyébként is olyan, hogy nem a Robi kapta meg a pályázatot, hanem a Péter és a Pál. Péter és Pál is építettek valamit, meg Robi is épített volna valamit. Lehet, hogy Robi jobbat, vagy olcsóbban. Lehet. De végül is ez a pályázati pénznek csak kis része. Tehát a politikai korrupció megszüntetésével nem szabadulna fel olyan iszonyatosan sok pénz.

Jó dolog lenne, mert jobb lenne a pályázatból megépített óvoda, jobb lenne, mert valamennyi pénz felszabadulna, jobb lenne, mert Robinak, a becsületes pályázónak jól menne, Péternek és Pálnak meg rosszul. De az országnak sokkal sokkal nem lenne jobb. Például ebből nem lehetne 5%-os SZJA csökkentést végrehajtani.

Mi az, amiből lehetne? Kiadáscsökkentésből. De ezt ne nézzük, mert  az utóbbi 7 év kormánya végig kiadásokat csökkentett, és végig csökkent a népszerűségük. Egy felmérés szerint a magyar nép nagy része egyszerűen az osztogatós állam-atyuskát szereti, és minden kiadáscsökkentést elutasít.

Igazából a költségvetésnek nincs nagy mozgástere. A politikának nincs szabadsági foka arra, hogy megoldja a helyzetet. Magyarország egy nagyon szűk pályán haladhat csak, ameddig a német típusú, elég sokat osztogató állami modellt követi. 

Az olyan csökkentések, amelyek nem érintik a népet, mint a politikusok fizetésének csökkentése, a laptopok, a kocsik, megint nem elég 1% adócsökkentésre sem. Az önkormányzatok csökkentését a Fidesz nem szavazza meg, és egyébként munkanélküliséggel jár.

Magyarországon ma kb 4 millió adóevallást nyújtanak be, és kb ezer milliárd forint SZJA érkezik be, míg az APEH összes bevétele négyezer milliárd évente. Ugyanakkor ezen adózók nagy része minimálbéren van, vagy más kedvezményeket vesz igénybe, és igazából csak pár millió ember adózik. Ők tartják el az országot.

Magyarországon több millió ember csal adót, akár úgy, hogy egyáltalán nem vall be, akár úgy, hogy minimálbéren van, és feketén dolgozik, vagy más módokon. Ez nem pár száz milliós tétel, ez sok ezer milliárdos tétel, és ebből lehetne SZJA-t csökkenteni, akár tíz százalékot is.

Az ellenérv az, hogy de vannak kényszer-vállalkozások, vannak, akik ha nem csalnának, tönkre mennének, nem volna pénz ételre, nem volna a gyereknek pénz tananyagra, ruhára, stb.

Rendben. Ne azokat ostorozzuk legjobban, akik  szükségből csalnak! A szükségnek egyébként vannak fokozatai, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy van ám az embereknek egy jelentős rétege, több száz ezer ember, akik azért csalnak, azért vannak minimálbéren, hogy a nyaralásra, a síelésre, az egyéb utazásra, a második kocsira, a nyaralókra, a welness-hétvégére, a házimozira vagy az i-podra, GPS-re, i-phonera fussa.

Ha ezek az emberek elkezdenének becsületesek lenni, és befizetnék az adót, akkor az még mindig sok száz milliárdos tétel. Lehet, hogy először csak 3%-ot lehetne csökkenteni az SZJA-n, de utána akkor mások is becsületesek lehetnének, és ők is befizethetnék.

A politikusok szidásával nem sokat érünk, hiszen ők bizony nem különbek sokkal nálunk. Közülünk kerülnek ki, és ráadásul mi választottuk őket. Lehet szidni őket, de leginkább jobbakat kell választani legközelebb (nem a Fideszre, nem a Jobbikra, és még csak nem is az LMP-re gondolok). De a helyzet az, hogy akárhogy is szidjuk őket, először azt kéne nézni, mit tehetünk mi.

Mert mint bemutattam, a politikának akkora nagy mozgástere nincs is. Az emberek egy jó részének viszont van.  Az az ember, aki arról dönthet, hogy "befizetem-e az adót, vagy elmegyek Mallorcára", az nem kényszer alatt dönt, annak meg van a döntés szabadsága, és kezében van az ország sorsa.

Gondoljátok meg tehát emberek, rólatok van-e szó? Csaltatok-e adót? És utaztatok? Vettetek új mobilt? Van új házimozitok? Nincs? Rendben. Akkor ha ismertek ilyen embert, ugyan szóljatok már rá, hogy miért a mások adójából fizeti ezeket?!

Minden embernek vannak ismerősei, még a korrupt politikusoknak és az adócsaló közembernek is.  Ezzel lehet megjavítani az országot, és nem a fasisztákra szavazással. 

Kedves Bächer Iván!

Nem kellett volna elveszteni a fejét! Aki kétségbe esik, és irracionálisan hisztizik, az kárt tesz. Főleg magának és a maga oldalának. Az a szerencséje, hogy a saját lapja megvédte, nem csinált butaságot.

Korrupció van, volt lesz. C'est la vie. Kell ellene küzdeni, nem szabad miatta kétségbe esni. Egyébként

- Nem gondolom, hogy a korrupció tekintetében a két oldal különbözik.

- Nem gondolom,hogy a korrupció tekintetében Magyarország katasztrofális vagy utolsó helyen állna. Rossz helyen áll, ez igaz. De még ennél nagyobb korrupcióval is vannak egész jól működő gazdaságok, mint pl. Olaszország.

- Nem gondolom, hogy a politikai korrupció az a kisember korrupciójához képest nagyobb arányú volna. Sem a korrumpálható emberek arányában, sem az összegekben. Nyilván a politikai korrupció kevesebb, nagyobb összegről szól, a köznapi meg sok kis összegről. A "fent" visszatükrözi a "lent"-et. A korrupt politikusok korrumpálható emberekből lesznek.

- Nem a politikai korrupció teszi tönkre ezt az országot. A sok millió adócsaló az súlyosabban nyom a latban.

De összegezve: a korrupció nem egy olyan téma, ami alapján szerintem emberek alappal ide vagy oda szavazhatnának. Nem lenne jobb a Fidesszel vagy a Jobbikkal. Ha az emberek ezt hiszik, akkor majd a választások után rájönnek, hogy megint becsapták őket. Becsapták magukat. Hinni akartak. De hát ha "nekünk mohács kell", akkor "nekünk mohács kell".

És mégegyszer: don't panic!

Józan harcra kell, hogy szövetkezzen e kísértet ellen a értelmes Európánk minden ereje: konzervatívok, szociáldemokraták és liberálisok.

Persze szeretnének a szélsőjobb pártjai ilyen képet a falra festeni. Ők, az eljövő új rémek, akik végül nyerni fognak, akiktől féltek, de sosem vették őket komolyan, pedig kellett volna.
Kellett volna? Nem tudom. A helyzet az, hogy a szélsőjobb sokat nyert Angliában, Magyarországon, és Bulgáriában. De nem keltettek feltűnést olyan országokban, ahol szoktak: Németországban, Franciaországban és Ausztriában.
Vegyes a kép, és nehéz rendet vágni. Mintha nem lenne sok tanulsága az egész választásnak. Összességében a baloldal sokat veszített, még olyan országokban sem sikerült nyernie, ahol a jobboldal van kormányon, mint Franciaország és Olaszország. Egyedül Svédországban tartják jól magukat.
Úgy tűnik, hogy a gazdasági válság az emberekben a konzervatív elemeket hozza elő. Van ebben valami érthető: ha nehéz a helyzet, akkor menjünk vissza a régi, biztonságos kerékvágásba! De érthetetlen is, mert ha bajban vagyunk, akkor a baloldali, szociális pártoktól várhatná az ember a támogatást. Gondolnánk. De a helyzet az, hogy manapság a jobb oldal is igen sok szociális elemet vesz be a politikájába. Németországban arról beszélnek, hogy az SPD és a CDU politikája alig különbözik. Magyarországon pedig tudjuk, hogy a Fidesznél populistább párt nincs.
Összességében a közép-jobb a szociális értékeket és a konzervativizmust jól ötvözi, ami most nyerő. Valamennyit az ilyen rossz helyzetben feléledő idegen-gyűlöletből is be tudnak seperni. A Fidesz is, és például a CDU is. Törökország csatlakozásának ugyanis az SPD a támogatója, ebben mégis különbözik a CDU-tól.
Németországban bal és jobboldali koalíciós kormány van, az emberek kormány-gyűlölete, a protest-szavazatok mindkét nagy pártot érintették, és a kicsiknek kedveztek. Így a zöldek és liberálisok nyertek.
Franciaországban a jobboldali Sarkozy van kormányon, még sem csapódott le rajta a válság. Talán azért, mert Franciaország nincs akkora bajban, és a fentebb említett okok miatt. Az emigránsoktól való félelem itt is nagy.
Magyarországhoz leginkább Anglia hasonlít. Itt baloldali kormány van, a válság teljesen rajta csapódott le, új, szélsőjobb párt küldhet képviselőket a parlamentbe. A szavazás szinte teljesen belpolitikai volt, és teljesen Gordon Brown megbuktatására irányult. Nálunk is egy Gordon megbuktatása érdekében szavaztak sokan, ott is. Ott nagyon valószínű a bukás, itthon erről most nem hallani. Orbán megint vakított.
Pedig szerintem jó lenne. Ez az az időpont, amikor azt mondom, hogy a Fidesz megérdemelné, hogy elvigyen valamit a balhéból, amiért vastagon felelős. Ha a választásokkal kihúzzuk az egy évet, akkor addigra vége a válságnak. Akkor Orbán megint beleül a készbe. Ennyire szerencsés ne legyen már! Sosem ő van kint a gáton nehéz időben, de mindig learatja a gyümölcsöt, amikor éppen jobban megy.
Azt gondolom, hogy a nép igen hamar kiábrándulna a Fideszből, ha egy kicsit kormányoznának. Ha netán a Jobbikkal koalícióban, akkor arra is rájönne sok protest-szavazó, hogy mekkora őrültség a tűzzel játszani.
Ha visszatekintünk Gordon Brown buktatásához, akkor azt látjuk, hogy a válságért nem ő felelős. A képviselői elszámolási botrányban mindegyik párt érintett. A nép mégis rajta akarja elverni a port, mert ő van ott.
Az emberek századunkban még mindig hihetetlenül naiv hívők, és roppant hajlamosak a személyi kultuszra. Mindig messiást várnak. Ha itt a válság, akkor majd Obama megoldja. Majd Obama elhozza a békét Közel-Keleten, majd Obama kibékül Iránnal, megakadályozza az atomveszélyt, rendben kivonul Irakból, és rendet tesz Afganisztánban. Obama megoldja a válságot, és zöld útra tereli az USA-t, amely ismét nagy hatalom lesz, és nem kell szégyenkeznie. Hát láttuk az egyiptomi beszéd fogadtatását: Obama messiás fénye kopni kezdett.
Angliában azt gondolták, majd Tony Blair után jó lesz. Nem lett. Most azt gondolják, hogy Gordon Brown után jó lesz. Nálunk azt hitték, Gyurcsány a hibás, most azt, hogy Bajnai távozásával minden jó lesz. Talán, ha Orbán jön, vagy ha Orbán sem, akkor majd a Jobbik. Ők majd meghódítják Európát. Nevetséges.
Hogy lehetnek az emberek ennyire naivok? Miért hisznek el bármilyen butaságot, csak, hogy higgyenek valamiben? Ennyire ki vannak éhezve? Ennyire nem tudnak mit tenni magukért? Ennyire esetlen, gyámoltalan, erőtlen népek, hogy mindenképpen kell egy messiás?
Hát jó, akkor megkaptak most egy ilyen messiás-árnyat. A Jobbik elküldhet három embert Brüsszelbe. Majd kiderül, hogy Morvai Krisztina milyen nevetséges, hogy mennyi kínos helyzetbe hozza az országot. Fogunk még ezen a kajánul vigyorgó nőn nevetni. Kinek lesz ez baj? Nekem nem különösebben. Majd a szegények, a támogatásra szorulók, a pályázók fogják megszenvedni. Sokan azok közül, akik rá szavaztak. Végül is, aki nem akar gondolkodni, a saját kárán kell, hogy tanuljon. Ha tanul.
Reméljük. Reméljük, hogy a Jobbik ámokfutása egy kis brüsszeli szalon-náciskodás lesz, ami nem okoz sok kárt az országban. Az országimászban talán igen, de a Parlamentben talán nagyobb kárt okoznának. Végül is az EU parlamentben sok vizet nem zavarhatnak. Majd odaülnek Áder mellé, aki amúgy sem tud angolul, és bambán néznek, hogy hát ez meg micsoda?
Reméljük, hogy 2010-re elég jó képet adnak magukról ahhoz, hogy elbukjanak. Végül is, ha a magyar választónak tanulópénz kell, akkor még ez a legolcsóbb.
A BUX beárazta a Fidesz győzelmét és a Jobbik térnyerését. Esett egy elég nagyot, de a nap végére visszajött. Megnyugodtak, hogy azért nem veszett el semmi különös: a kormány marad. Morvai meg megy.
A választáson 3 párt sértette meg a kampánycsendet. A Fidesz, az MSZP és a Jobbik. A bamba szavazók meg természetesen erre a pártra szavaztak legtöbben.
Persze nem csak a magyar választó buta, hiszen láttuk, az angolt, a bolgárt sem kell félteni.
A demokrácia és a diktatúra között mi a különbség? A diktatúrákban a diktátor hülyesége miatt szenvedtünk sokszor öt évig. A demokráciában pedig a nép hülyesége miatt szenvedünk 5 vagy 4 évig. Na jó, nem mondom, hogy semmi más különbség, de hát ez van.
És persze ez úgy hangzik, mintha valami Kossuth-téri anti-demokrata lennék. De nem, demokrata vagyok, nem tudok persze jobb rendszert, és nem is tudok elképzelni, mert hülyeség ellen nincs orvosság. A hülyeséghez való jog is alapvető emberi jog.
Úgy tűnik, az a szép jövő, ahol sok értelmes, képzett ember alkotja a társadalmat, nem akar eljönni. Kérdés, hogy megélem-e valaha.

És ha már történelmi távlatok. Hatvan éve kísértetiesen hasonló helyzet volt: egy nagy világválság, melynek "ordas szagára a fasiszták és nácik kipörögnek a napvilágra".

Hogy tanultunk-e a történelemből? Tartósan biztosan nem sokat. A népakarat olyan, mint egy lomha toronyóra: ide leng, majd oda, éppen honnan éri egy akkora lökés, ami kitéríti. És mivel nem tud finom mozgásokkal előrehaladni, mint egy tohonyák részeg a szűk folyosón, hol ide, hol oda csapódik a falnak, s csak így tud végigmenni az úton. Mindig kell neki a pofon, amiért házhoz megy.

De történt jó dolog is vasárnap: Libanonban a Hezbollah veszített . Lassú léptekben halad a világ, és sok visszalépéssel.

Az imént figyeltem fel erre a videóra, amelyen Morvai Krisztina beszámol az EU parlamenti "munkájukról". No, mi a gond ezzel a videóval?

Először is amikor Morvai beszámol, azaz narrátor, akkor valami hihetetlenül bugyuta, dedós, óvodás hangneme van. Krisztike gyakorlatilag gyerekekhez gügyög.

Amit mond, az ügyek az abban az általánosságban, ahogy elmondja nem kifogásolható, mármint azok a részek, amelyek a kerettörténetben vannak. A gazdák,meg a tej, meg ezek. Persze, fogjunk össze, meg ilyenek. Konkrétan a magyar gazdák, ha összefognának, az valóban jó dolog lenne, csak ehhez semmiféle EU parlamentben semmit nem kell csinálni, hanem itthon kell szervezeteket alapítani, illetve azokat vinni, a gazdákat megkeresni, nekik belépni, szervezni, dolgozni.

Ehhez kár volt kimenni Brüsszelbe. Sőt, ehhez kifejezetten itthon kellett volna maradni. Ehhez még a Jobbikkal foglalkozni is kár volt. Aki tényleg a gazdák összefogásáért akar tenni, annak a gazdákat összefogó szervezetben kell dolgoznia, nem pártokban, nem parlamentben, nem bizottságokban.

No de mondom, ez idáig nem ártalmas. Ami ártalmas az az, amikor a vigyorgó óvodásból elkezd kibújni az ördög, és felszólal az EU parlament bizottságában. Nos, ezzel a félszólalással mi volt a gond?

1) Tele volt olyan hazugságokkal, amit még Morvai sem hihet. Például, hogy a kormány minden ellenzéki tüntetést szétvert 2006 óta. Ez akkora hazugság, hogy csak na, mert például egyetlen Fideszes gyűlést sem vertek szét, és sok Jobbikosat sem.

2) Vannak benne gyerekes momentumok, amikor arról beszél, hogy a rendőrök minek neveznek kiket. A rendőrök között nyilván van ilyen is, meg olyan is, biztos, hogy nem minden rendőr beszél így, könnyen meglehet, hogy egy rendőr így beszél, és még az is, hogy Morvai ilyennel találkozott. De épeszű ember ezt nem általánosítja. Bár a Jobbik általánosított már annyi mindent, amit épeszű ember nem tesz meg, de ez tényleg röhejes, mert az, hogy a rendőr minek nevez kit, tényleg másodrangú kérdés.

3) És ha már itt tartunk. Intelligens ember tudja, hogy mely kérdésekkel, mikor, hogyan hozakodik elő. Ha Morvai a 2006-os ügyekkel akar jönni, akkor nem a bemutatkozó előadásán nyomja le a teljes beszédét, és nem ekkora indulattal. Intelligens ember a bemutatkozáskor egy intelligens ember benyomásáét igyekszik kelteni, aki tudja, hogy bemutatkozásnál bemutatkozunk, és nem előadjuk a kedvenc témánkat attól zettig.

4) Nem az az illetlenség, ha valakin nevetnek. Vannak olyan helyzetek, amin az ember elneveti magát. Ha Morvai bemegy az EU parlamentbe, és megmutatja a cicijét, akkor nincs az az ember, aki nem megdöbben, vagy nevet. Ha valaki kicsit bután viselkedik, akkor civilizált emberek vissza tudják tartani a nevetést. Ha Morvai csak egy mondatban hazudott volna, csak egy mondatban utal a rögeszméjére, a felett el lehet siklani. De egy több perces bohóc-előadásnál az ember nehezen állja meg a dolgot. Vagy bosszankodik, mint a bizottság elnöke, vagy nevet, mint sokan mások. Ha egy bizottságban a bemutatkozásunkkor több ember is kinevet minket, akkor azt a bemutatkozást elszúrtuk, kedves Krisztike, de nagyon. Akkor leszerepeltünk.

Emlékszünk, amikor mondjuk iskolában be kellett mutatkozni? Vagy egy klubban, vagy új társaságban, vagy bárhol, ahol van bemutatkozás. Mit csinál ilyenkor az intelligens ember? Lehet határozott. Lehet energikus. De nem mutatkozhat be rögeszmésen.Ha egy bemutatkozásnál fél órán át csak egy témáról beszélünk, akkor furcsán néznek ránk. Még azok is, akik esetleg egyet értenek (ha van ilyen). Vagy első randin. Akár milyen érdekes is, de az ember nem azzal kezdi, hogy belecsap a lecsóba, és fél órán át a kedvenc témájáról fecseg. Hanem bemutatja,hogy sokszínű, hogy tudja, hogy tekintettel kell lenni a másikra. Hogy nem rögtön visszük be a másikat a dzsungelba.

5) Az illemszabályokat Krisztikének kellett volna megtanulnia. És ezek nem merő felesleges konvenciók, hanem vannak itt vastagon racionális, vagy praktikus szabályok. Nem megyünk be mint elefánt a porcelánboltba, nem törünk zúzunk, nem azzal kezdjük, hogy "kedves hölgyeim és uraim, én az elkövetkezőkben ezzel a rögeszmémmel fogok jönni, ameddig csak észbe nem kap a népem, és vissza nem hív". Az ember egy ilyen helyen óvatosan kezd, ismerkedik a hellyel, feltérképezi a dolgokat, puhatolódzik, és akkor nem jár úgy, hogy "ja, egyébként meg ki a halál nevetett ki engem, nem is tudom, fogalmam nincs kikkel beszéltem." Mert ha Krisztikének fogalma nincs, kik a képviselő-társai, akkor az öreg hiba. Akkor nem készült fel. Még ha ellenség is: "know thy enemies". Szóval nem, Krisztike,itt te voltál az, aki tramplin viselkedtél, és ezért nevettek ki. Mert ha elénk áll egy eszement hittérítő, egy paranoiás, egy rögeszmés, akkor pár mondat után leesik nekünk, hogy itt "reality check error" van, és ez mosolyt csal az arcunkra. Ez a mosoly jelzi, hogy amit mondtál, Krisztike, azt nem vehették komolyan, mert annyira eszement volt.Ez nekik is leesett.

6) A vicsorgó sátán akciója: felhívja a jobbikos híveit, hogy küldjenek kedves levelet az adott képviselőnek. Azt mondja,kedves levelet, de ha nincs neki "reality check errorja", akkor tudhatná, hogy a hívei egyáltalán nem kedves levelekkel fogják ostromolni a hölgyet. Ennyire hülye Morvai? Itt azt gondolom, hogy nem. Itt nem a hülye Morvait látjuk, hanem a vicsorgó sátánt, aki arcán mosollyal döfi a mérgezett kést az ellenfelébe. Aljassága azonban vissza üt. A Jobbikra úgy, hogy ellenségeket szerez. Ez nem baj. De sajnos Magyarországot is képviselik.

7) Nadja Hirsch bocsánatot kért. Nem azért,mert Krisztikének igaza van. És Krisztike nem győzött ezzel. Nem, Nadja azért kért bocsánatot,mert ismeri a játékszabályokat. Mert ha egy ilyen trampli jön be a porcelánboltba, akkor az ember nem állja meg nevetés nélkül, de azért a parlamentben,nyilvánosan bocsánatot kér. Ezzel jelzi, hogy tudja a játékszabályokat, és hogy ki a barbár, ki a civilizált. Nadja Hirsch nem fog egyedül maradni az EU parlamentben. Morvai igen.

8) Morvai bugyuta akcentusa a legkisebb probléma, tudjuk, hogy vannak Fideszes képviselők messze rosszabb angol tudással is Brüsszelben.

Hát kérem. Szaporítsátok, és sokasítsátok! Szükséges, hogy Morvairól az emberek minél többet lássanak, és lehulljon a hályog a szemükről.

Gondolatok Trianonról a Trianonnál

Tegnap Versailles-ban voltam, amiről bőségesen beszámoltam itt . Amiről most szeretnék írni, az csak Trianonra vonatkozik. Versailles-ban egy csoporttal mentem, és egy Agnes nevű francia nővel ismerkedtem meg mindjárt az elején. Az egész látogatás során sokat beszéltem vele, mivel ő azzal kezdte, hogy a férje magyar. Budapesten tanított franciát még régen - de a rendszerváltás után - itt ismerkedett meg férjével.

A látogatás során én sort kerítettem Trianon meglátogatására, amely nem volt a programban, és nekem volt egy szabad órám. Az egy óra alatt éppen csak megnézni tudtam a palotát.

Amikor visszatértem, és elkezdtük a csoportos kert-bejárást, akkor Agnes mondta, hogy tudja, miért mentem el a Trianonhoz. És akkor számolt be arról, hogy amikor ő Budapesten tanított, akkor nagyon negatívan fogadták, és azt emlegették, hogy a franciák csinálták Trianont, menjen a fenébe.
A középiskola történelemtanára pedig, ahol tanított, mindjárt az elején bejelentette, hogy ez volt az utolsó beszélgetés, többet nem beszél vele, Trianon miatt.



Hát szép. Ilyen magyarok is vannak. Mondtam neki, hogy én nem vagyok ilyen szélsőséges nacionalista. Mindjárt mondta ő is, hogy az ő férje sem nacionalista. Hát igen.

Én sok külföldön élő magyart ismerek, mivel sokat éltem külföldön. Még erdélyieket is. A finnországi magyar szervezet nagyon jobboldali, de ezen kívül én nem találkoztam szélsőjobbos magyarral. Még erdélyi magyarokat is ismertem külföldön, ők sem emlegették Trianont. Magyarországon is volt Erdélyből származó munkatársam, ő se emlegette.

Természetesen mindazok, akikről szó van, értelmes emberek voltak,munkahellyel, akik boldogultak az életben. Szinte mindegyik informatikus. Nyilván kicsit más lenne a helyzet, ha történész lennék. De ki mondja, hogy az informatikusok nem rendes, normális emberek?

Azt gondolom, hogy aki külföldön élt, az megtapasztalta, hogy lehet máshol is élni, és akivel találkoztam, az többnyire bírta is. Aki hamar hazamenekült, azzal kisebb esélyem volt találkozni.

Aki pedig élt külföldön, és ki is bírja, az nincs annyira Magyarországba zárva. Az látja, hogy lehet egy országban akkor is élni, ha nem a magyar kormány kormányozza, ha nem a magyar nyelv az első hivatalos nyelv.

Nyilván ezek az emberek nem annyira szélsőségesen nacionalisták, még ha szeretik is a hazájukat. Sokszor van talán honvágyuk is.

De láttak már külföldit a saját hazájában huzamosabb ideig. Jobban együtt érez más országok népeivel, szélesebb a látóköre. Több tapasztalata van arról, hogy különféle néphez tartozó emberek között vannak jobbak, rosszabbak is, kevesebb vagy gyengébbek a sztereotípiái. Ismeri azt, hogy a külföldiek hogy látják a magyarokat. Megint csak a sztereotípiákat és az értelmesebb meglátásokat is tapasztalja. Össze tudna vetni a külföldiek előítéleteit a magyarokról, és a magyarok előítéleteit a külföldiekről.

Ha azon emberek, akik sok tapasztalattal, szélesebb látókörrel rendelkeznek, közelebbről ismerik a külföldi embereket, az idegen országokat, valamilyen technikai munkával foglalkoznak, és boldogulnak, nem foglalkoznak állandóan Trianonnal, akkor ez bizonyára így helyes. Bizonyára lehet boldogan élni Trianon nélkül vagy mellett is.

Trianon régen volt. Szinte senki nem él már, aki korábban született, vagy pláne akkor nevelkedett volna. Mindenki úgy nőtt fel, hogy ebbe a helyzetbe született bele. Trianon nem valami nagy trauma, hanem az a realitás, amibe beleszülettünk. Nem gondolom, hogy gátolna valakit is valamiben, nem gondolom, hogy jelentősen hátrányt okozna.

Én magam különleges vagyok abban is, hogy Magyarországra hat éves koromba jöttem. Én egyszerre vagyok a külföldi, és egyszerre vagyok a magyar. Én egyszerre vagyok közel a magyarokhoz, és egyszerre van rálátásom a magyarokra.
Nekem egy idegen nyelvet kellett megtanulni, egy idegen nyelven kellett iskolában tanulnom. Ismerem, milyen ez, tapasztalatom van a külföldi magyarokéhoz hasonló helyzetről. És nem emlékszek semmiféle traumára.

Engem nyitottságban neveltek, rugalmasságra. Nem arra, hogy a német vagy a magyar röghöz kössem magam. És azt gondolom, hogy ezzel jól jártam.

Azt gondolom, hogy teljesen természetes az, hogy ha egy városban élünk, akkor azt megismerjük. Ha egy cégnél dolgozunk, akkor megtanuljuk kiismerni magunkat. Természetes az, hogy mindenkihez, mindenhez részben alkalmazkodunk. Ha egy helyen, társaságban boldogulni akarunk, akkor fontos, hogy megismerjük múködését, részben elfogadjuk szabályait. Ha Rómában vagy, viselkedj úgy, mint a rómaiak!” tartja a közmondás. Én liberális, és individualista vagyok, ugyanakkor tudom azt, mikor érdekem alkalmazkodni.

Ehhez hasonlóan, ha egy országban élünk, akkor annak hivatalos nyelvét megtanuljuk, annak irodalmát, történelmét tudjuk, ismerjük. Azért, hogy abban az országban boldogulni tudjunk. Azért, hogy részt vehessünk az ottani beszélgetésekben, értsük az ottani könyveket, műsorokat.



Nekem semmi gondom nincs azzal, hogy miközben Németországban születtem, és első anyanyelvem német volt, aközben most első anyanyelvem már a magyar. Hogy jobban ismerem a magyar történelmet és irodalmat, mint a németet, mert erre van nagyobb szükségem.

Soha semmi gondom nem volt azzal, hogy nem német iskolába jártam, hogy nincs német autonómia, hogy a hivatalokban németül nem lehet intézkedni, hogy a boltban nem kérhetek németül árut. Hogy a magyar kormány a magyar adófizetők pénzébőlnekem semmit nem adott nekem, ami német. Egyébként a német kormány a német adófizetők pénzéből sem.

Sőt, megjegyzem, gyerekként utáltam németül beszélni, mert erőltették, és én a barátaimmal magyarul beszéltem, és magyarul tudtam jól. Nevetségesnek éreztem, hogy anyámmal németül beszéljek, ha egyszer mindketten jobban tudunk magyarul. Gyerekkori makacsság, és butaság, de nem katasztrófa, azért még tudok németül.

Mi maradt a német identitásomból? Sokat tudok a német történelemről, sokat ismerek a német irodalomból. Odafigyelek a német politikára. Éltem már Bécsben és Bochumban. Örültem, hogy tudok németül, hogy el tudok boldogulni, hogy bárhova bemehetek, és meg tudok szólalni úgy németül, hogy ráadásul még akcentusom se nagyon van.

Örülök, hogy tudom nézni a német csatornákat, amik Magyarországon megtalálhatóak (RTL, PRO7, SAT1, SAT3, egyre kevesebb), örülök, hogy itt Franciaországban a német ZDF adót tudom nézni, és a Eurosportot is értem németül. Egy olasz munkatársammal, aki Berlinben doktorizott németül beszélek, és örülök ennek a színfoltnak egy francia laborban, ahol franciául beszélnek a többiek, én pedig angolul.

Örülök, hogy tudok németül könyveket olvasni, például kedvenc filozófusom, Rudolf Carnap egyik fő művét németül olvastam el. Örülök, hogy otthon német jellegű ételek vannak, és karácsonykor németesen díszítjük a karácsonyfát (nagyon szép). Szerencsés vagyok, hogy bennem poroszos rend, de némi déli napfény is egyesül.

A könyveket magam vettem, a csatornákra magam fizettem elő. Semmit nem kértem a magyar vagy a német államtól. Ez az én német identitásom, ez a nemzeti büszkeségem. Önállóan vagyok német, és nem kihasználni akarom származásom. Német is vagyok. És ettől semennyivel sem vagyok kevésbé magyar.

Furcsa módon a helyzet azonban az, hogy angolul most már jobban tudok,mint németül. Ez az utóbbi években fordult meg. A munkám ilyen, és Finnországban bizony az angolt használtam.



De Finnországban is megvettem egy könyvet a finn történelemről, és elkezdtem finnül tanulni. Sokszor én meséltem a finneknek valamit az ő történelmükről. Ürülök, hogy abból a kultőrából is megismertem ételeket, szokásokat, italokat. Máig odafigyelek a finn pilótákra a forma-1-ben, és felkapom a fejemet, ha egy dokumentumfilmben lappföldi tájakat látok, vagy finn hangokat fedezek fel. Talán finn is vagyok? Egy kicsit bizonyára. Szeretem azt az országot, és azokat az embereket is. Tanultam a finnektől is rendességet és becsületet. Azt, hogy nem blitzelek például a tömegközlekedésben, akkor sem, ha látom, hogy megtehetem.


Itt Franciaországban pedig franciául tanulok, és ezt a nyelvtudásomat komolyabban is veszem, mert jobban is kell (a finnek fantasztikusan jól tudnak angolul), és otthon is jobban használható.

Elmegyek, és meglátogatom azokat a nevezetességeket, amik a francia történelemről szólnak. Sokkal tájékozottabb vagyok sok franciánál, aki itt él, és fogalma nincs a történelméről.



Még nincsen különö9sebben francia identitásom, még nem szeretem különösebben ezt a népet, nem olyan rég lakok itt. De bizonyára a végén ők is hiányozni fognak. Az itteni kultúra, az a mód, ahogy az ételeknek és italoknak mindig egy magas színvonalat, odafigyelést adnak.

Azt gondolom, hogy ez jó, és fontos: akárhol is élsz, illeszkedj be, szerezd meg a helyi tudást, hogy boldoguljál! Integráld magadba, hogy gazdagabb legyél!

Gondolkodtam azon, mint sok külföldön valamennyit élő magyar, hogy kint maradjak-e. Úgy tűnik, hogy nem, mindig vissza fogok térni. Lehet, hogy még sokszor eljövök külföldre, de mindig vissza fogok járni, mert otthon van a családom, ott vannak a barátaim, ott ismerem legjobban a dolgokat, ott tudok boldogulni.

Itt külföldön jó fizetést kapok jó munkáért, és meg tudok belőle élni, el tudok valahogy boldogulni. De igazán mélyen mégis a magyar kultúrát ismerem, a magyar vicceket értem, magyarul tudok ismerkedni, a magyar emberekkel. Magyar kapcsolataim vannak és magyar barátaim, és családom. Most magyar vagyok, és a többi identitás csak dísz ezeken az alapokon.

Azzal vádoltak, hogy nekem nincs otthonom. Van kérem. Nekem első otthonom Magyarország, és "otthonom a nagyvilág" is valamilyen értelemben. Vannak nekem gyökereim, de ezek a gyökerek nem egy ország kis parcellájában erednek, hanem átnyúlnak még egy pár ágyason keresztül. Ha valamiért kivágnák az egyik felemet, gyökeret tudnék ereszteni máshol is.

Ha valamilyen politikai döntés alapján hirtelen külföldön találnám magam, például egy Jobbikos kormány kizárna az országból, akkor kénytelen lennék itt boldogulni (ennek most már némileg több esélye van). És akkor tíz év alatt megtanulnám az itteni nyelvet, itteni kultúrát, kialakítani a külföldi kapcsolataimat, itt barátkoznék. Tíz év múlva pedig már nem azon siránkoznék, hogy mi volt ez a politikai döntés, és hogy mennyire kitoltak velem. Megváltoznék, és akkor valamilyen külföldi emberré válnék, akinek a magyar identitása már csak egy gazdagító örökség volna.

A hozzáállás kérdésében lehet vitázni El tudom képzelni, hogy sokaknak az ilyen rugalmas, "mindent túlélni, mindig boldogulni, mindig előre lépni" gondolkodás nem fekszik. Vannak optimisták, nyitottak, és pozitív gondolkodásúak, és vannak negatívabb, pesszimisták. Meg persze vannak középen is.

El tudom képzelni, hogy valaki mindenképpen magyar, soha nem tudna megváltozni, és ő már örökké innen nézve fog szomorkodni Trianon miatt. Amíg ez normális mértéket ölt, addig azt gondolom, ez nem gond. Ha megkérdeznek valakit Trianonról, akkor nem számítok arra, hogy magyar emberként örül. Én se mondanám, hogy pozitív dolog volt.

Egy kis epizód. Amikor Párizsban a Balzac múzeumot kerestem, akkor ráakadtam egy Clemenceau múzeura is. Nos, azt nem néztem meg, mert semmi kedvem nem volt Clemenceau-t nézni. Nem tudom, ez mennyire "hazafias" cselekedet. Talán majd meggondolom még magam, ha nagyon sok időm lesz, és megnézem, volt-e bármi érdeme ennek a francia elnöknek.

De azt gondolom, hogy aki ma állandóan Trianonról beszél, akinek ez a legfőbb baja, az nem egészséges. Az gondolom, hogy az olyan fokon negatív, mint egy depressziós. Ugyanúgy beteges, mint egy felnőtt, aki mindig gyerekkori traumáit emlegeti.

Egy felnőtt ember az a gyerekkori problémáit dolgozza fel! Oldja meg őket, és lépjen túl rajta! Ha valakinek szomorú, sanyarú gyerekkora volt, akkor felnőttkorában boldoguljon, és ha boldogul, akkor azt nézze, hogy most már túl van rajta! A múltból fontos tanulni, de káros rajta rágódni.

És akkor arról nem is beszéltem, hogy Trianon konrkétan senkinek nem gyerekkori traumája, hanem nagyszüleink problémája volt. Gondoljunk bele, hát milyen beteges dolog, ha valaki a nagyszülei gondjai miatt rontja el az életét?

Azt gondolom, hogy a Trianon-szindróma sok embernél ugyanolyan szerepet tölt be, mint a függő-betegségek, a neurózisok és a paranoiák. A tranzakció-analízisben ezt játszmázásnak hívják. A Trianon-szindrómásnak Trianon egy összeesküvés-elmélet, egy bűnbak minden gondjára. A helyett, hogy azzal törődne, hogy hogy boldogulna az életében, ezt Trianonra fogja, vagy ezen rágódik folyton. Pótcselekvés, rögeszme, ami struktúrálja az életét. No de milyen szánalmas struktúra ez!

Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyvének legfontosabb mondanivalója az, hogy a boldog emberek azok, akik megfelelő kihívásokat tűznek ki maguk elé, és sikeresek ezek megoldásában. Azaz elég nehéz feladatokért küzdenek ahhoz, hogy büszkék legyenek a teljesítményükre. Ám nem olyanokat, amelyek lehetetlenek. A boldog emberek azok, akik nehéz feladatokon sokat dolgoznak, és elég sikeresek.

Két fontos dolog van tehát: a megfelelő feladatok kitűzése és a megfelelő akaraterő. Vannak, akiknek az akaraterő hiányzik, és ezért eleve lehetetlen feladatokat tűznek ki. Amikor elbuknak, akkor pedig ők a meg nem értett zsenik. Vannak, akik pedig eleve meg sem kísérlik, csak álmodoznak róla. "Majd, ha megnyerem az ötös lottót, boldog leszek", "majd, ha Gyurcsány lemond, boldog leszek". Vagy "majd, ha Szlovákiát visszacsatolják Magyarországhoz, boldog leszek".

De nem lesz boldog,mert ez nem az a feladat, amiben dolgozni tudna. A megfelelő közdelem nélkül pedig a még a siker sem boldogít. Ha véletlenül nyer egy ilyen ember a lottón, vagy visszacsatolják Szlovákiát, akkor sem lenne boldog. Mert a helyzete nem lesz jobb, és mert nem is ő érte el a változást.

Az ilyen embereknek a trianonozás nem cél, hanem az a lehetetlenség, amiről álmodozhat. Amivel foglalkozhat a nélkül, hogy csinálna valamit. Mert a felvonulgatás, tüntetés, a fórumon anyázás nem cselekvés.

Ezek az emberek azért menekülnek ebbe, mert nem mernek maguk elé igazi feladatokat tűzni: megtanulni angolul, elvégezni egy piacképes diplomát adó egyetemet. Azért,mert tudják, hogy ehhez kevés az akaraterejük. Emiatt eleve nem megfelelő feladatokkal törődnek.

Nem gondolom, hogy szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi vagy vajdasági magyarként nehezebb volt élni, mint mondjuk Magyarországon valakinek egy vegyigyár mellett volt. Sőt, azt gondolom, hogy a kétnyelvűség jó dolog.

Persze a szlovák, ukrán, román, szerb nyelvek nem olyan fontosak, mint a német, de mégis azt mondják, hogy a kétnyelvűség milyen hasznos ajándék. Szóval ennek a nehézségnek egészen jó oldala van. Nem kell a külföldön rekedt magyarokra hátrányos helyzetűként gondolni. Olyan emberekként kell rájuk gondolni, akiknek házhoz ment a kihívás, de akiknek ennek megoldása előny.

Olyan ez, mint ha valakinek gyerekként például gyalogolnia kell mindennap 3 kilométert az iskolába. Bizonyára nem kellemes, de valószínűleg jót tesz az egészségének. A kétnyelvűség is felfogható ilyen tornának.

Furcsa egyébként, hogy Trianon miatt a szlovákokat, románokat, szerbeket egyesek utálják. Az ukránokat nem annyira, az osztrákokat alig. Érdekes módon pedig az osztrákok minket századokig elnyomtak. De ez már elhalványult. És érdekes módon még az oroszokat sem gyűlölik annyira, pedig az mostanában volt.

Amit nem tudok elfogadni, az az, hogy ráadásul a tények szintjén is vetítenek. Azt gondolom, hogy miközben természetes az, hogy a magyarok Trianont fájlalják, aközben látni kellene, hogy Trianon világviszonylatban nem kirívó igazságtalanság.

A Magyar királyság évszázadokig tartott uralma alatt más népeket. Ezeket mindaddig nem nyomták el különösebben, amíg nem volt nacionalizmus, és nem volt modern közrend. Amíg nem volt kötelező, állami oktatás, addig természetesen nem is voltak előírások.

De például 1848-ban a magyarok, miközben el akartak szakadni a Habsburg Birodalomtól, addig többségben önző módon egyáltalán nem akartak a más nemzeteknek szabadságot adni. Elfogadható, hogy egy magyarnak 1848 magyar veresége fáj. De elfogadhatatlan, hogy nem látja a szlovák, román, horvát fájdalmat.

A kiegyezés után a nacionalizmus még jobban megerősödött, és a magyarok egy liberális kezdés (Eötvös József) után bizony bekeményítettek. A Lex Apponyi a nagyon ismert példa erre.



Mi rajzolódik ki az ábrán? A mai Magyarország, egy kicsit nagyobb verzióban.

Nyilvánvaló, hogy a Magyar királyáság szétesése szinte elkerülhetetlen volt. A Nagy Magyarország tehát hiú álom. Ha nem lett volna magyarítás, ha nem vesztünk el egy háborút, amit mi kezdtünk, akkor egy kis remény esetleg maradt volna arra, hogy egyben marad az Nagy Magyarország. De a nemzetek elszakadási törekvései teljesen jogosak. Az a magyar, aki ezt nem ismeri el, az a szabadságot nem fogadja el, az emberi jogokat.

Trianonban az volt az igazságtalan, hogy nem a nemzeti határok mentén történt a felosztás. Igen. Mi magyarok ezt fájlalhatjuk. De kérem, ez nem egy olyan igazságtalanság, ami az adott korban, az adott körülmények között hallatlan lett volna. Agresszorok voltunk, és vesztettünk. Ezt meg szokták büntetni.

Hamis az az érvelés, hogy Magyarországgal példátlanul kitoltak. Törökországgal jobban kitoltak, sokkal nagyobb birodalom bomlott fel, és sokkal jobban megynyirbálták. A mai Törökországnál jóval kisebb területet kaptak a sevresi béke szerint.



Németország is veszített a nemzetiségi területeiből, a különbség az, hogy nem nyúlt korábban azokon túl. Emiatt tűnik kisebbnek a büntetés náluk. De valójában elég súlyos volt. Legalább annyi nemzeti területet vágtak le tőlük, mint tőlünk.




Látható, hogy keményen belevágtak a német nyeklvú területekbe is. És a második világháború után mi maradt?


Hát kérem ez kb ugyanolyan, mint trianon. De a németek már nem nyavalyognak ezen. Nem hallottam németeket ezen sírni. Apám, és német testvérem nem emlegeti. Kétszer agresszorok voltak, megbüntették őket, most már építkeznek, és azon a területen, ami van nekik. Mi Magyarok viszont építkezés helyett még tovább nyavalygunk. Legalábbis sokan.

Visszatérve Finnországra. Őket is megbüntették a Második Világháború előtt és után, pedig csak olyasmit követeltek, ami az övék volt már az Orosz birodalomban is és 1929-ben. Tehát nyilvánvalóan finn terület volt "ősidők" óta, és finnül beszéltek ott. Az orosz cár nyilván nem adot a finn tartománynak nem finn területeket. A finn népek eloszlásáról nem igazán találtam jó térképet, tehát azt gondolom, hogy minimum ezeket a területeket jelenti.





Meg kell mondjam, a finnek történelme eléggé hasonlít a magyaréhoz, és ott is vannak irredenta mozgalmak, de nem olyan mértékben, mint Magyarországon.

Hogy mondjak egy példát, ami igazán ledöbbentő: Lengyelországot a nagyhatalmak korábban teljesen felosztották, és még csak nem is voltak agresszorok. Szóval azt gondolom, volt min bánkódnunk, volt miből tanulnunk, de a tanulság az, hogy a szomszédokkal barátságban kéne élni, és most már elfeledni Trianont!

Most már majdnem az összes szomszédunk az EU tagja. Szlovákiába személyi igazolvánnyal, kötelező határellenőrzés nélkül utazhatunk. Kassába ugyanúgy elmehetek, mint Békéscsabára. Ha akarok kereshetek munkát, és el is költözhetek. Bármikor meglátogathatok akárkit, akár Szlovákiában, akár Magyarországon él. Miért is olyan fontos az a határ?

Miért fontos az, hogy egy bizonyos földterületen milyen zászló lobog, és melyik kormány felé folyik a pénz? Én Szlovákiában is gond nélkül beszélhetek magyarul a magyarokkal, a szlovákokkal meg angolul vagy németül. Ha valahol ott élnék, akkor ugyanúgy megtanulnék szlovákul, mint ahogy itt megtanulok franciául. Mert hasznos, mert gazdagítja az életem, és nem azért, mert van egy határ.

A határok a társadalom konvencionális intézményrendszerének része. Nem kell neki több jelentőséget tulajdonítani, mint ami van neki.

Az utóbbi időben hangos a média attól, hogy lemaradtunk, leminősítettek minket, sereghajtókká váltunk. Nyilván sok szempontból romlottak a mutatók, különösen a válság idején, de szeretnék bemutatni néhány adatot, amely azért finomítja a megítélést.

Írtam a közelmúltban Szlovákiáról , amely az egyik bezzegország. Itt most leginkább az autópályákra fókuszálnék. A képen fent egy olyan screenshot található, ahol a Google Maps útkeresőjébe írtam be, hogy Pozsonyból Kassára szeretnék menni. A javasolt út meglepő módon Budapesten át vezet, és nem Szlovákiában. És nem azért, mert erre rövidebb, hanem mert erre gyorsabb. És nem is azért, mert a magyar autópályán nagyobb a meggengedett sebesség. Hanem mert több az autópálya. Látható, hogy a Szlovák autópálkya szakadozott, méghozzá teljesen bugyuta módon az, és főleg a végén hiányzik egy nagy szakasz.

Szlovákiában 2008-ban 367 km autópálya volt, míg Magyarországon 1120 km. Ebből egész pontosan:

1998-2002, 250 km, ez 5 év, 50 km/év
2003-2008, 475 km, ez 6 év , 79,17 km/év

Itt a 2002-es vegyes évet a Fideszhez számoltam. mert nehéz volna utánanézni, továbbá ha akkor átadtak egy autópályát, azt inkább a Fidesz érdemének tudom be.

Ezen időszak alatt épült a Szent László híd, a Korongi híd, a Pentele-híd, a Kőröshegyi völgyhíd, és a Megyeri híd.

Továbbá ugyanezen időszak alatt az M0-ás is óriásit bővült, amelyet igazából az összes kormány bővített, csak az Orbán kormány nem .



Itt egy térkép, amely közép-európa autópályahálózatának tervét mutatja. Ez nem a megvalósult állapot, de Magyarország, már majdnem itt tart. Látható, hogy egyrészt a tervben is igencsak központi helyen vagyunk, és a tervet jól meg is közelítettük. Dél fele hiányzik a 6-os befelyezése, meg a terven ott még van egy pár másik út is, ami azért nem olyan fontos.

Ha megnézzük Lengyelországot, amely egy hozzánk képest irdatlan nagy ország, akkor ott például 2008-ban 700 km autópálya volt csak.



Nézzük csak, milyen messze állnak egy jó hálózattól!

Romániáról meg hát ne is beszéljünk!


Romániáról jut eszembe, Orbán Vikltor nemrég Kálmán Olgának egy műsorban arról beszélt, hogy a drasztikus adócsökkentés nagyon jó, mert Szlovákiában és Romániában is milyen jól bevált. Szlovákiát már láttuk, nagy ára volt ám azért annak, olyan ára, amelyet a nép és a Fidesz nem akar megfizetni.

Romániáról pedig mit hallunk? Hát hogy 20 milliárd eurós I MF hitelt kapnak , és 4%-kkal esik idén a GDP. Ez utóbbi márciusi adat, akkor még nálunk is ilyesmit becsültek.

De kap IMF hitelt Törökország (45 milliárd), Mexikó (47 milliárd). Szerbia 2 milliárdot kér. Emlékszünk még Izlandra is.

Ami a GDP csökkenését illeti. Oroszország 6%, Németország 7-9%, Szingapur 6-9%, India 3,4% (szintén csodaország), Japán 6,6%, Ukrajna 12%, Észtország 8,5% (szintén bezzegország), Írország 7% (szintén bezzegország), Finnország 5% )szintén csodaország). Mindezek persze évesek és minuszban. Szóval hol vagyunk mi lemaradva a mi 6%-unkkal?

Vannak bezzegországok, amelyek időnként gyorsan fejlődnek, Szlovákia, Észtország, de aztán nagyot koppannak. Egy pár éves nagy GDP még sokat nem ér, nem szivárog le az emberekig. Az ír és finn csoda, az már hosszabb távon, tovább tartott, arra nem lehet azt mondani, hogy lényegtelen. De a válságtól őket sem menti meg.

Mi a helyzet a munkanélküliséggel? USA 8,5%, Spanyolország 16% (BBC-n már 17,7%-ot láttam ma), Németország 8,6%, Szlovákia 10,33%, Szerbia 14%. Magyarország 9% körül áll. Itt se vagyunk rosszabbak, mint a normális országok.

A Jobbikot és a Gárdát sokféleképpen lehet kritizálni. Lehet úgy, hogy egy liberális vagy baloldali politika felől nézzük, de lehet úgy is, hogy szélesebb közönséget célzunk meg. A következő cikkben ezt kísérlem meg: a legalapvetőbb szempontokból próbálom megfogalmazni, mi az, ami a Jobbikban és a Magyar Gárdában elfogadhatatlan. Mi az, amit nem csak a baloldali és nem csak a liberális gondolkodónak, hanem - azt gondolom, hogy - a közép-jobboldalnak is el kellene utasítania a „gárdizmusban”.

Miért is fontos ez a közép-jobboldali réteg? Azért, mert a Jobbik további térnyerése rajtuk múlik. Az utóbbi években először „suttogva”, majd egyre nyíltabban hallottuk azt, hogy a Jobbik végre kimondta az igazságot. Állítólag valami olyasmit fogalmaztak meg, amit először még nem nagyon volt szabad, és sokan emiatt a „bátorság” miatt szavaztak rájuk. Mert a bátorságot, a kimondást hiányolták, és az elkenésekből volt elegük. Emiatt legutóbb már sok nem is annyira szélsőséges ember szavazott rájuk. Csakhogy ez óriási hiba volt. Miért is?

Azért, mert a Jobbik egyáltalán nem mond ki semmiféle igazságot. Igen, nyíltan provokált egy témát, sikerült tematizálnia a politikát, és sikerült elérnie azt, hogy a média meghátráljon: manapság a cigánybűnözést emlegetni már nem számít annyira szalonképtelennek. Igen, a Jobbik vakmerő, sikeres, de téved.

Először is, mit tudhatunk a cigánybűnözésről? Egyesek ezalatt azt gondolják, hogy a cigányok aránya a bűnözésben nagyobb, mások azt, hogy a cigányokra jellemzőbbek bizonyos bűnözési formák. Nos, tudhatja-e ezt a Jobbik? Sejteni sejthet erről valamit, de az ilyen sejtések nagyon veszélyesek, mert előítéletek táptalaját alkotják. Igazolni ilyet nem lehet. Azért nem, mert Magyarországon nem szabad ilyen statisztikát közzétenni.

Ezzel el is érkeztünk az első problémához. Azt is feszegetik ugyanis jobboldali körökben, hogy ez vajon helyes-e. Először is a mellett érvelek, hogy helyes. És pontosan azért, amit most látunk. A statisztika olyan fegyver, amivel óvatosan kell bánni. Amennyiben lennének adatok arról, hogy a cigányokra jellemzőbb valamely bűnözési forma, akkor ez mit jelentene? Szinte semmit. Könnyen meglehet, hogy valóban azok a bűnözők, akik cigányok inkább elkövetnek bizonyos bűntényeket, míg másokat nem. Például könnyen meglehet, hogy nem annyira jellemző a cigányokra a bankok és bank-automaták kirablása. Statisztikák hiányában ezt én sem állíthatom, de felvethetem.

Miért is problémás, ha ilyen adatokat közzé tesznek? Pontosan azért, mert óvatlan emberek rossz fényben állítják be, átgondolatlan következtetéseket vonnak le belőle. A népesség egy bizonyos csoportjára lehet jellemző egy bűnözési forma úgy, hogy közben azzal a csoporttal semmi baj nincs általában. Például a férfiak sokkal több nemi erőszakot követnek el, de emiatt nem a férfiakat kell támadni, nem őket kell utálni. Az sem volna helyes, ha a férfiak ellen felvonulnának az emberek (többségében nők). Nyilván az a helyes, ha a nemi erőszak ellen tesznek valamit, és nem az, ha a férfiak ellen.  Bizonyos csoportok esetében viszont az előítélet erős, és emiatt statisztikai adatok közzététele veszélyes.

A Jobbik egy igazolatlan feltevés alapján sugall valami roppant kétségeset, és ez a gond velük. A Fidesz, élén Orbán Viktorral abban volt cinkosuk, hogy általában a bűnözés ellen emelte fel a szavát. Ez csak bújtatottan volt rasszista, hiszen egy bizonyos bűntény után tette ezt, tudatosan, a rasszizmust a háttérből, hangulatkeltéssel erősítve. Kevésbé volt szélsőséges, viszont annál inkább téves, hiszen Orbán szavait a statisztikák kifejezetten cáfolták: nem romlott a bűnözés helyzete az utóbbi években, sőt.

Mi a helyzet általában a cigányokkal és a bűnözéssel? Lehet, hogy valóban van egy általános korreláció? Még ha lenne is ilyen adatunk, az sem jelentené, hogy a cigányokkal van a gond. A szociológusok általános vélekedése szerint inkább a szegénység és a bűnözés között lehet összefüggés, valamint a cigányok és a szegénység között. A korrelációnak („együtt járásnak”) és az oksági kapcsolatnak ezt a szétválását a tudományfilozófiában ismerik. Reichenbach foglalkozott ezzel sokat, és kidolgozta a „harmadik, közös ok” fogalmát. Esetünkben ez a szegénység.

A Jobbik tehát nemhogy kimondta volna az igazságot, hanem nagyon is elterelte az igazságról, a közös okról a figyelmet a hangoskodásával és a Gárdával. A cigányságra terelte a figyelmet, őket okolják, amikor pedig a valódi ok valószínűleg a szegénység. Ezt kellene gyógyítani és természetesen nem csupán a bűnözés okán. Persze a szegénységet gyógyítani nehezebb dolog. Itt valami okosat mondani, ami hihető is, megoldás is, amivel sok szavazatot lehet szerezni, hát az kemény dolog, valószínűleg nincs is ilyen könnyű megoldás. Ezért jött elő a Jobbik inkább a könnyű tereléssel. És van, akiknek ezt, mint bátor igazságot sikerült eladni.

Hogy egy másik filozófust és egy másik problémát is felemlítsünk, emlékezzünk csak meg Montesquieu-ről! Miért is? Ő fogalmazta meg azt az elvet, amit mi úgy ismerünk, hogy „a hatalmi ágak megosztása”. Hogy is jön ez a „gárdizmushoz”? Először is, a hatalmi ágak megosztása nem csupán függetlenséget, hanem egyensúlyt is jelent. Egy jól működő demokráciában ez egy nagyon is fontos, és kényes kérdés. Ennek értelmében a rendőrség inkább a kormányirányítása alatt áll, minthogy független legyen. A hatalom megosztása az absztraktabb, bírósági szinten történik. A konkrét, rendőrségi szinten a kontroll fontosabb.

Ha a rendfenntartást a rendőrségen kívül valamilyen gárda, csendőrség is végzi, az általában nem jelent jót, mert ugyan nő a függetlenség, de vészesen megbomlik az egységesség és a kontroll. Továbbá a független szerv könnyen a hatalom kezébe kerül, vagy egyenesen a diktatúra forrása. Ismerjük ezt a történelemből: a különféle forradalmi, nemzeti gárdák, munkásőrségek és hasonló szervezetek nem csak „jó” forradalmak eszközei voltak, hanem diktatúráké is. Magyarországon jó volna, ha erre az embereket nem is kellene emlékeztetni. Hát sosem tanulunk a múltból?

Ha a rendőrség mellett megjelenik egy másik rendfenntartó szerv, akkora függetlenség és kontrol kényes egyensúlya sokkal könnyebben bomlik meg. Akár úgy, hogy ez a szerv túl független lesz, és önkényeskedésekbe torkollik a dolog. Az is egy jelentős veszély, hogy több gárda jelenik meg, és egymással is összetűznek. Ezt a polgárháborút aztán a rendőrségnek vagy katonaságnak jelentős harcok árán kellene elrendeznie, ha egyáltalán el tudná. A másik forgatókönyv, hogy a Gárda túlságosan is egy diktátor kezébe kerül, és annak eszközévé válik.

Nagyon könnyű azt mondani, hogy a bűnözés elleni harc a kormány felelőssége. Nyilván a kormányé is. De naiv, aki azt gondolja, hogy csupán arról van szó, hogy a mindenkori Miniszterelnök vagy az Igazságügyi és Rendészeti Miniszter „leszól”, hogy miben hogy intézkedjenek. Természetesen sokan gondolják azt, hogy így mennek a dolgok, de ezt általában éles kritikával illetik.

Emlékszünk Orbán ismert beszólására, mely szerint a szélsőjobbot két pofonnal haza lehet küldeni? Nos, kérem ez pontosan a hatalmi ágak megosztásának elvét sérti. Ez bizony csak egy diktatúrában működik így. Az a kormány, amelyik a szélsőjobbot „leszólás” szintjén haza küldené két pofonnal, és nem a jogi rendszer működésében látja a megoldást, az az ellenzéket is hajlamos lesz hasonlóan hazaküldeni. Helyes ez? Nem.

Akárhogy is nézzük, a helyes megoldás bizony az, amin most próbálunk haladni: engedély nélküli tüntetések feloszlatása, bírósági ítéletek kivárása, és azoknak betartása. A jogállamiságnak van egy olyan hátránya, hogy a dolgok elintézése körülményesebb, de ez az ára annak, hogy nincs diktatúra. Tudjuk, vannak, akik a mostani kormány intézkedéseit is kritizálják, de mit szólnának ők Orbán két pofonjához?

Nos, ha ez nem helyes a szélsőségekkel szemben, akkor nem kívánhatjuk azt sem, hogy a bűnözést így oldják meg, azaz a miniszterelnök kétkezi irányításával. A hatalmi ágak megosztásának ára is van, éspedig az, hogy ha a közbiztonság javítását nem lehet egy kormányzati intézkedéssel csak úgy, egy csapásra, egyszerre helyre tenni. Aki tehát ezt kritizálja, az óvatosan kell, hogy fogalmazzon! Mi is az, amit a kormánytól el lehet várni? Megfelelő rendőrfőnökök kinevezését, megfelelő finanszírozás biztosítását. De rövid pórázon való irányítást, és a helyzet ilyetén való gyors javítását nem várhatjuk, mert veszélyes, antidemokratikus megoldás lenne.

No és mi az, amit a Jobbiktól várhatunk? Pontosan ezt a veszélyes „megoldást”. Ha a „gárdizmus” hatalomra kerülne, talán a „magukfajta” bűnözés visszaszorítását elérnék, a „magunkfajta” bűnözés térnyerése árán. A gárda (gárdák) masírozása, a hatalmi ágak összevonása, a demokrácia torzulása a szegénységet nem oldaná meg. És ismerjük, hogy hova vezethet. A fiatalabbak most Iránban láthatták, mire képesek az ilyen gárdák.

Semmilyen gárda ne legyen! Sem nemzeti, sem forradalmi, se fehér, se vörös, se ifjú, cseh és ehhez hozzá tartozik, hogy magyar se!

Először is az ún. "cigánybűnözés". A Jobbik egyik jelszava. Azt mondják, van a cigányokra jellemző bűnözés, és/vagy, hogy a cigányokra jellemző a bűnözés általában.


Ezt megalapozni, igazolni nem lehet. Azért nem lehet, mert Magyarországon tilos ilyen jellegű adatokat rögzíteni.
Azt is mondják egyesek, hogy ez nem helyes, miért nem szabad? Pontosan azért nem, mert ezeket az adatokat a rasszisták visszaélhetnek. Gondoljuk meg: adatok nélkül is nyilvánvaló, hogy például orvosi műhibákat jellemzően orvosok követnek el. Utálnunk kell-e emiatt az orvosokat, általában? Nem. Néhány üldözési mániás ember persze megteszi, de ez a mánia kis mértéket ölt.


Vagy vegyünk közelebbi példát: adócsalást vállalkozók sokkal többet követnek el, mint bérből élők. Olajszőkítést gazdag vállalkozók gyakrabban végeznek, mint szegények. Az autópályán gyorshajtást elkövetők közül szinte senki sem mélyszegény. A budai hegyekben és a Mecsekben ámokfutó gyerekek közül szinte senki nem cigány, és nem mélyszegény. Kell-e emiatt általában utálnunk a gazdagokat, vállalkozókat? Van-e gazdag-bűnözés, van-e vállalkozói bűnözés? Kell-e ezeket ilyen néven nevezni?

A munkanélküli ritkán lop munkahelyéről, a városi ember ritkábban lop krumplit a földről, a tanyasi paraszt viszont ritkábban kábítószer-dealer a Szigeten.

Bankokat tipikusan olyan emberek rabolnak, akik nem túl gazdagok, mert akkor minek tennék, és nem túl szegények, mert a nagyon szegényeknek nem milliók forognak a fejükben, és nincs lehetőségük felkészülni ilyen tettekre. Nem is cigányok követik el ezeket. Most akkor beszéljünk középosztálybeli magyarbűnözésről? Baj van ezzel az osztállyal is?
Bizonyos bűntényeket tipikusan férfiak, másokat tipikusan nők követnek el. Vannak a fiatalokra jellemző bűnesetek, és vannak a közép-osztályra jellemzőek.

Ha felmérnék, akkor kiderülhetne, hogy a művészek gyakrabban ölnek féltékenységből, mint a természettudósok. A reáltudományt végzettek viszont lehet, hogy többet használnak feltört szoftvereket. Van ezekre a rétegekre jellemző bűnözési forma? Lehet. Baj van-e ezekkel a rétegekkel? Aligha. A bűnözéssel van a gond, és az, hogy vannak bizonyos jellemzőbb mintázatai, az természeten következménye annak, hogy mi a művészet és természettudomány, de nem marasztalható el emiatt egyik sem.

A mongoloknál bizonyára ritka a cserbenhagyásos gázolás, az angolok viszont ritkán ölnek szamuráj-karddal. De vajon fontos-e, hogy az az emberölés mivel, hogyan történt? Nem az-e a fontos, hogy emberölés történt?

Az emberek többsége ezen összefüggéseket olvasva, és ha ezek adatokkal lennének alá-támasztva, akkor ritkán fordulna azon rétegek ellen, akikről szó van. Ugyanis tudja, hogy bizonyos életformáknak következményét képezik bizonyos dolgok. És nem azzal az életformával van a gond, hanem csak a bűnnel. Az emberek többsége természetesnek veszi, hogy nem a gazdagok, nem a szegények, nem a közép-osztálybeliek, nem a férfiak, nem a nők, nem a fiatalok, nem a felnőttek, nem az orvosok a hibásak, hanem csak a bűnözők. A bűnözés ellen kell fellépni, nem pedig a rétegek ellen.

Ami mondjuk a cigánysághoz hasonló, kényes kérdés az mondjuk a fiatalok bűnözése. De itt is a legtöbben látják, hogy nem a fiatalokkal általában van a gond. Talán bizonyos fiatalok életmódjával? Olyat sokszor gondolták emberek, különösen régebben, hogy a fiatalok bizonyos életmódjával van a gond. Talán a rock-zenével, de azóta már majdnem mindenki belátta, hogy nem a rock zene elleni fellépés a megoldás.

És akkor térjünk rá a "cigánybűnözésre" általában. Ha a cigányok bűnözésére tárnának fel statisztikai adatokat azt nagyon sokan azonnal nagyon rosszindulatúan értelmeznék. Pont ezért nem szabad ilyeneket nyilvánosságra hozni.

A szociológusok rámutatnak arra, hogy a cigányok nagy része él mélyszegénységben, és a mélyszegénységre lehet, hogy jellemzőek bizonyos bűnözési formák. A cigányokat kell-e üldözni e miatt, vagy a mélyszegénység ellen kell tenni valamit? Nyilván az utóbbi.

A mélyszegénység elleni küzdelem nem egyszerű, bonyolult, hosszadalmas folyamat. Biztosan nem tesz jót nekik a világválság sem. Kritizálni lehet, javasolni lehet dolgokat, de a Jobbiktól és a Gárdától nem ilyeneket látunk.

A Jobbik és a Magyar Gárda ennek a problémának a megoldását teljesen félreviszi. Félreviszi az okok hibás megnevezésével, diagnosztizálásával, a botránykeltő, szenzációhajhász, drasztikus, durva, elhibázott fellépéssel, mint például a Gárda masírozása. A Gárda a probléma, és nem a megoldás része.

A cigányoknak lehet, hogy van valami problémája, de ezt nem a bűnözés oldaláról kellene megfogni, hanem a társadalmi helyzetük oldaláról. Az oktatás, a munkanélküliségi helyzet, a régiós problémák, a lakáshelyzet megoldásával. Ezek pedig nem is csupán cigány-specifikus gondok, hanem bizony sok nem cigány magyarnak is gondot jelentenek. Ezeknek megoldása nehéz, de biztosan nem Jobbikos, Gárdás módon kell hozzáállni.

Ezt a kérdéskört most már eléggé kiveséztem, és ha hozzávesszük még korábbi cikkeimet a cigánygyűlöletről , a cigányproblémáról , a magyarbűnözésről , és a " cigánybűnözésről ". Most más szempontból fogok még problémákat sorolni.



A Magyar Gárdával az még a gond, hogy a Magyar Köztársaság, a jogállam alapvető elveit kérdőjelezi meg, provokálja, köpi szembe.



A felvilágosodás óta a legtöbb európai állam egyik alapelve a hatalmi ágak megosztása. Ez azt jelenti, hogy a törvényt hozó, a törvényt végrehajtó és a bíráskodó szervek függetlenek. Azaz a parlament hozza a törvényeket, a kormány végrehajt, a bíróság ítélkezik és a rendőrség betartatja a törvényeket. A katonaság az a honvédelmi miniszter és a köztársasági elnök illetékessége alá tartozik, de a magyar katona nem avatkozik be belügyekbe. A katonaságot nem szabad egyszerűen a magyar emberek ellen felhasználni. (Ha jól tudom, esetleg fel lehet, de ehhez a köztársasági elnök beleegyezése kell, és még nem volt rá példa. Utoljára a taxissztrájknál merült fel.).



A parlament nem ad ki parancsokat a bíróknak, csupán a főügyészt nevezi ki. A parlament szavazza meg a kormányt, a kormány kormányoz. A törvényeket viszont nem a kormány, hanem ismét a parlament hozza.



Minden belügyi, biztonsági, rendfenntartói kérdést ezen szerveken belül kell és lehet megoldani. Ha növelni kell a rendőrség erejét, akkor ezt az állam meg tudja tenni. Ha növelni kell a közbiztonságot, akkor ezt ezen keresztül meg tudja oldani. A rendőrséget kikerülve, valamilyen "hackelős" megoldás a Gárdával nem a megoldás része, hanem a bajok kezdete.



Ehhez kapcsolódik még az, hogy fegyveres szervből (ezt a kifejezést nem jogilag, hanem köznapian értve) Magyarországon kettő van: a rendőrség és a katonaság. Ezeknek pedig jól meghatározott jogaik vannak. Fontos, hogy a rendőrség az állam ellenőrzése alatt áll. Még fontosabb, hogy nincs más fegyveres szerv.


Miért is fontos ez? Mert látjuk a történelmi példákat: a Francia Nemzetőrség ( Garde Natinale) nem csak a forradalom eszköze volt, hanem az azutáni diktatúráé is, és még a Párizsi Kommünben is megtartotta fontos szerepét. Emlékszünk még a jóval ártatlanabb Ifjú Gárdára, a Munkásőrségre, és a sokkal komolyabb Lenin-fiúkra. De a másik oldalon a Rongyos Gárdára, a finn, orosz és magyar Fehér Gárdára, több ország Nemzeti Gárdájára, az Saddam Hussein Iraki Köztársasági Gárdájára, Líbia Forradalmi Gárdájára, amely a diktatúra egyik fontos fenntartója. És a legutóbbi igazán élő példa az Iráni Forradalmi Gárdára.

 

Az ilyen "gárdaszerű" dolgok érdekesek. Van például nálunk is köztársasági őrezred, de ez a rendőrség része, és egyébként is olyan kicsi, hogy nem játszhat szerepet sem egy diktatúra kiépítésében.



A katonaság maga elég független is, és eléggé ellenőrzött is ahhoz, hogy elfogadható legyen. Valamilyen katonaságra és rendőrségre mindenképpen szükség van. Diktatúrában persze a katonaság és a rendőrség is a diktatúra része, és van néha olyan, hogy maga a katonaság csinál puccsot. Elsősorban Dél-Amerikában és Afrikában. De legalább ennyiszer áll a katonaság a forradalom mellé, és a diktatúra ellen. ld pl. 1956, Magyarország.

A katonaság és rendőrség melletti, független, nagy számú harmadik fegyveres erő viszont általában gondot jelent. Ezek a történelemben bajt okoztak. A modern államok történetében ilyenre pozitív példa nincs is.

A jogállamiság fontos eleme még a törvények betartása és a bíróság határozatainak tisztelete. Jogállamban, ha van egy törvény, akkor azt betartjuk, akár tetszik, akár nem. Ha tehát a gyülekezési törvény egy tüntetés megtartásának menetét szabályozza, akkor azt be kell tartani. Magyarországon szabadság van, lehet tüntetni. A rendőrség még egyetlen ellenzéki tüntetést nem akadályozott meg, nem oszlatott fel, amelyik a szabályok szerint zajlott. Így például soha nem tiltott be az MSZP(-SZDSZ) kormány Fidesz tüntetést, és vice versa. Ha Magyarországon diktatúra lenne, akkor a Fidesz nem tarthatna nagygyűléseket szerte Budapesten, amikor csak akar, szinte akárhol.

A gyülekezési törvénnyel eddig csak a szélsőjobbos csőcseléknek és a gárdának volt gondja. Ez mutatja, hogy nem a szólásszabadságról van itt szó, hanem hecckampányról, provokációról. És ezt nem szabad engedni!



Jogkövető ember, ha sebességkorlátozás van egy úton, akkor betartja. Ha még sem, és a rendőr leinti, akkor megáll. Ha nem áll meg, és a rendőrök erőszakkal állítják meg, akkor nem csodálkozik, ha bilincsbe verik.



Jogkövető ember, ha tüntetni akar, annak szabályait betartja, ha a rendőr azt mondja, hogy oszoljon, akkor oszol, ha pedig még sem teszi, nem csodálkozik azon, hogy beviszik.



Jogkövető ember Magyarországon tud szabadon közlekedni, és tud szabadon tüntetni. A botrányhuszár csőcselék az persze egyiket sem tudja, de ez az ő bajuk.



Mi, jogkövet emberek, akik élhető, rendes Magyarországot akarunk, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a rendőrt tiszteljék, a szabályokat betartsák, és ne az legyen a trend, hogy az emberek elkezdik felülbírálni a szabályokat és a rendőröket a saját véleményük szerint. Sem az utakon, sem a tereken nem akarunk káoszt. Nem akarunk kommünt, és nácizmust. Nem akarunk diktatúrát, kristályéjszakát, guillotine-t, forradalmi törvényszéket, basijit és másokat. Ebből elég volt a Francia Forradalomtól Iránig. Nem Ahmedinejad a mintaképünk, nem arra akarunk menni.



A jogkövető magatartás része, hogy ha a bíróság határoz, akkor azt betartják, végre hajtják. Ha a bíróság kártérítés fizetésre ítél valakit, akkor meg kell fizesse. Ha a bíróság egy férfit eltilt a volt feleségétől, mert fenyegeti, akkor az távol tartja magát. Ha a bíróság egy apát a gyerekei látogatásától eltilt, mert veszélyes volt, vagy alkoholista, vagy nem vigyázott rájuk, akkor azt be kell tartani. Ha ezeket nem tartják be, akkor a rendőrök feladata a betartatás. Ez a feladatuk, és akkor jó, ha ezt teszik.



Ha valakinek egy bíróság ítélete nem tetszik, akkor fellebbez, vagy ellenpert indít. Ha a bíróság ítélete jogerős, akkor pedig be kell tartani. Nincs mese. Ezért van a bíróság, hogy rend legyen, és nem azért, hogy utána mindenki továbbra is azt csinálja, amit előtte gondolt, függetlenül tőle. A bíróság nem cirkusz, nem játék, hanem a jogállam, a rend fontos része. Nem akarjuk, hogy ezt a jogállami keretet valakik szétverjék hülye játékaikkal.

A bíróság intézményéhez hozzá tartozik, hogy elfogadjuk az ítéletét. Azért megyünk oda, mert azt gondoljuk, hogy jobb, ha a bíróság dönt, mint az, hogy mi veszekszünk, és halomra öljük egymást a veszekedésben. Ha ezek után nem tartjuk be, akkor a bíróság lényegét hazudtoljuk meg.

A Népszabadságbeli cikkem prototípusa, amely igencsak különbözik tőle, ezért közzé tehetem.

Az utóbbi években igen elterjedt ez a kifejezés, jelezve azt, hogy az emberek egyre inkább elégedetlenek a politikával, és egyre inkább úgy érzik, hogy a szavazás a pártok közül nem a legjobb, hanem a legkevésbé rossz kiválasztásáról szól. Három féle jelenség húzódhat meg e mögött: elsőnek az, hogy a politika színvonala tényleg romlott; másodiknak az, hogy a helyzet romlott; végül pedig az, hogy az emberek igényei nőttek, és válogatósabbak lettek.
Vegyük először is azt az esetet, hogy a helyzet romlott. Ezt lehet abszolút értelemben érteni, vagy relatív módon. Hogy a Fidesz kampányszlogenjével éljek: valóban rosszabbul élünk, mint négy éve, vagy pedig úgy érezzük, hogy rosszabbul élünk. Ez utóbbit azonban már a harmadik esethez sorolom Tudjuk, hogy ez a lehetőség is reális: sokszor az emberek úgy érzik, hogy megnövekedett elvárásaikhoz képest rosszabbul élnek. 2006-ban, - ezt nyugodtan bevallhatják jobb oldalon is - nem volt szó arról, hogy tényleg rosszabbul éltünk, a kérdés az volt, hogy a Fidesz el tudja-e hitetni az emberekkel, hogy rosszabbul élnek a megnövekedett vágyaikhoz képest.
Ha valóban rosszabbul élünk, vagy esetleg jobban, de nem eléggé fejlődik az ország, akkor az még mindig lehet rossz politika, vagy kívülálló tényezők kérdése, például egy világválság. A 2010-es választásokon a Fidesz teljesen nyilvánvaló taktikája, hogy az első tényezőre tegye a hangsúlyt. Akikről én viszont beszélni akarok, azok olyan emberek, akik nem gondolják azt, hogy az ellenzék jobban kormányzott volna, vagy jobban kormányozna. A csalódott, érdektelenné vált, bizonytalan választók nagy tömegéről van szó. Ők nyilván nem gondolják az elmúlt éveket siker-történetnek, de akkora katasztrófának sem, hogy akkor már inkább jöjjön Orbán Viktor.
Azon emberekről van tehát szó, akik szerint talán a válság előtt sem haladtunk eléggé előre, és a kormánypártok bizonyos hibákat elkövettek, vagy akár nagyobbakat is, de az ellenzékről is ezt gondolják. A két tényező pontos értékelése azonban. Ha ugyanis a kormánypártok és az ellenzék is katasztrofális, akkor jogosan nem kíván egyikre sem szavazni. Ha valamelyik más párt szóba jön, akkor persze nincs gond, erről nincs mit elmélkedni. Ha viszont semelyik párt sem jó, akkor a tanulság mindenképpen az, hogy ezen emberek közül néhány ráérősnek sürgősen új pártot kell alapítania. De ennek jeleit nem nagyon látjuk, az LMP kivételével. Hogy egy új stabil párt, vagy egy új Centrum-párt féle átmeneti jelenség lesz-e belőle, azt inkább a jövő választás dönti el.
Évek óta szó van arról is, hogy ki lesz a harmadik erő, sokszor egy új pártra gondolva. Mindez azonban feltételezi azt, hogy van lehetőség egy új pártra. Is itt értük el a mondandóm lényegéhez.
Kézenfekvőnek látszik, hogy ha sok az elégedetlen, ha sok a passzív és bizonytalan, akkor nyilván van helye új pártnak. De így van-e ez? Nem feltétlenül. A parlamentbe való bejutáshoz Magyarországon 5% kell. Sok százezer ember szavazatát kell tehát elnyerni. De ehhez az kell, hogy ennyi ember közös nevezőjét is meg kell találni. És nem biztos, hogy aki elégedetlen, az ugyanazzal a másik dologgal elégedett volna. Sőt, nagyon is lehetséges, hogy talán túl válogatós, vagy túl magasak az igényei.
A rendszerváltástól például sokan azt várták, hogy nagyon gyorsan nyugati jólétet érünk el, és bebizonyosodott, hogy ez nem lehetséges. És ez nem a politika hibája, hanem sajnos realitás. Ha valakinek irreális vágyai vannak, annak nem lesz olyan párt, amely megfelel. Vagy legfeljebb addig, amíg hisz benne. Ezek az emberek nem lesznek stabil szavazói egyik pártnak sem. De lehetnek alkalmi szavazói bármelyiknek. Akár a Jobbiknak is. Idővel vagy megkeserednek, vagy örökké csalódnak. A nyugati jólét ugyanis nyugatnak is sokba került: az ipari forradalomban egy munkás átlagos munkaideje több volt, mint egy középkori jobbágynak. Azt a bizonyos angol gyepet is száz évekig nyírták. A "nagy ugrás" nekünk sem sikerülhet, legfeljebb kemény munkával érhetjük be lassan őket. Azt is lájuk, hogy még az olyan csoda-országok, mint Lettország szárnyalása sem jelenti a nyugat gyors beérését.
Visszatérve az 5 százalékhoz: elég nehéz ennyi ember közös nevezőjét megtalálni, ha azok nagyon válogatósak. Próbáljunk meg egy finnyás csoportnak közös ebédet főzni, vagy egy válogatós baráti társaságnak vakációt szervezni! Természetesen egy párt programja hol ilyen, hol olyan csoportok érdekeit sérti. Egy pártprogram sok részből áll: egészségügy, szociális ügyek, gazdaság, környezetvédelem, oktatás, kultúra, belügy, külügy és még sok minden más. Igen valószínű, hogy valamiben eltér bármelyik választó véleményétől. A mi szavazóink pedig láthatóan nagyon érzékenyek, és ugyanolyan kompromisszum-képtelenek, mint a pártok. Ha pedig ez azt eredményezi, hogy mindig elpártolnak, akkor sosem találnak stabil pártot.
A demokratikus rendszer világunk eddigi legjobb próbálkozása arra, hogy többségi, közös nevezők szerint kormányozzuk az országokat. A képviseleti demokrácia elvben egy próbálkozás arra, hogy ezeket hatékonyabban találjuk meg. A pártok bizonyos véleményeket csokrokba gyűjtenek, hogy könnyebb legyen őket elrendezni. Ahogy például a termékeket a modern ipari termelésben is nagy tételben gyártanak, és nem egyedi kivitelezésben.
Vannak emberek, akik mindig egyedit akarnak venni. Tudomásul kell venniük azt, hogy akkor egyedül lesznek avval a bizonyos egyedi áruval. Drágább lesz,és nem lesz kompatibilis. Ám az embereknek általában elfogadják azt, hogy mondjuk az a mobiltelefon, amit vesznek, nem egyedi, és van pár részlete, amit ők máshogy szeretnének. Ettől még nem dobják el. A politikai pártokkal azonban valamiért sokkal válogatósabbak. Mintha nem lenne meg a belátásuk arra, hogy miben kell kompromisszumot kötni. Nem tudom, talán a tömegtermelés kezdetén így voltak az iparcikkekkel is, és talán idővel a politikában is megérnek az emberek.
Persze, a mobil telefon pénzbe került. Egy pártot eldobni viszont nem kerül semmibe. Nem kerül? Dehogynem. Aki nem szavaz a legkisebb rosszra, az azt kockáztatja, hogy a nagyobbik rossz jön helyette. Vegyük észre, hogy a "legkisebb rossz" és a "legnagyobb jó" szigorúan matematikailag ugyanazt jelenti. Ahogyan a legkevésbé alacsony ember végül is a legmagasabb. A két kifejezés közötti különbség nem abban van, hogy mi az általa megjelölt dolog. Különbség van abban, hogy milyen az emberek hozzáállása a kérdéshez,és különbség van abban, hogy miként értékelik a palettát egészében. Ugyanakkor a matematikai összefüggés megkerülhetetlenül igaz marad: akármilyen rossznak is ítélik meg az emberek a palettát, a legkisebb rossz választása akkor is az egyetlen racionális döntés. A matematikát nem lehet felülírni.

Az emberek nagyon sok mindent fogadnak el, vesznek meg, választanak ki a mindennapi életben, ami nem mindenben felel meg nekik, különféle árucikkektől szolgáltatásokon át a munkahelyekig. Hogy tudna bármely párt minden kis részletben megfelelni több százezer  (kétszázezer) választónak? Nem is feladata, hanem - a szervezett utakhoz hasonlóan - összefogja azok igényeit, akik nagyjából egy irányba tartanak. Ugyanis a politikában a csináld-magadnak utazás nem igazán hatékony.
Persze – mondhatja a szavazó – szavazni nem muszáj, a szavazat ingyen van - ellentétben az utazással. De téved. Nincs ingyen. Ha a legjobb utazási irodát elvetjük, akkor jön a Jobbik féle „gárda-tábor”.

Tisztelt Gusztos Péter!

Ez egy "nyílt levél", de nem akarok én olyan értelemben nyílt levelet írni, hogy ezzel fontoskodó látszatot keltsek. Írhatnék magán levelet is, de hátha elolvassa még pár ember.

Olvasom "Döntésem" című blog-bejegyzését, és mosolygok. Nos kérem, mi ez, ha nem politikai játszma, hatalmi harc? Jól látható, hogy nagyon is szeretné az SZDSZ elnöki tisztségét, de mivel ez a tisztség most nem annyira nyerő dolog, ezért szeretné rendkívül kedvező feltételekkel megszerezni. Megértem. Nem gondolom, hogy az ilyesmi szörnyű bűn volna, csak minek ez a patetikus mázzal nyakon öntött színészkedés?

"Vállalom az elnöki tisztséget, ha behódoltok nekem."

"Nem hódoltok, hát akkor nem."

"Sőt, durcáskodok egy kicsit."

Azt írta, hogy a Messiás nem jön el idén sem. De azért megpróbálta, nem? Pont ezt próbálta meg: messiásnak lenni.

Nos igen, persze, nem olyan nehéz megújítani egy pártot, ha ultimátumot adunk neki, és az véletlenül behódol. Ha az SZDSZ megadta volna magát, akkor az azt jelentette volna, hogy tényleg szétvert, kétségbeesett bandaként várták volna a messiást, és akkor a fellépő megváltónak valóban könnyű a dolga, hiszen már epedve várták. Előre megdicsőült.

Nem, Gusztos Péter, nem az az igazi munka, hogy megpróbálok előre megdicsőült messiásként beülni a trónra, hátha sikerül, ha meg nem, akkor én vagyok a tisztességes mártír. A tisztességes munka az lenne, hogy folytatja a munkáját valamilyen fontos tisztségben.

A tisztességes munka az lenne, ha világosan kifejtené, hogy mi Ön szerint a megfelelő viszony a kormányhoz, és miért pont az. Én nem látom az erre adott egyértelmű, és indokolt válaszát elemzésében. Sőt, semmi olyat nem látok, ami megrendítően új, ötletes lenne. Üres szavak további pufogtatását látom.

De ezen nem csodálkozok, mert szerintem sincs csodafegyver. Ön szerint sincs. Önnek sincs. Nem tud semmi olyat mondani, amitől az SZDSZ hirtelen jobb lenne. Azért nem tud, mert nincs ilyen. Egyetértünk. De akkor miért nem vonja le a következtetést következetesen? Az SZDSZ nagyjából úgy jó, ahogy van. Vannak platformjai, vannak nézeteltérések. AZ SZDSZ az egyik legdemokratikusabb párt, és ennek az az ára, hogy ez kívülről is látszik.

Az SZDSZ-ben van, aki a kormány egy bizonyos javaslatát megszavazza, más nem szavazza meg. Ha megkérdeznénk sok embert a frakció-fegyelemről, akkor nagyon is sokan azt mondanák, hogy az nem igazi demokrácia, az igazi demokrácia, ha a képviselők lelkiismeretük szerint szavaznak. Az igazi demokrácia az, ha a parlamentben nem előre lebeszélt többség szerint, hanem a képviselők véleménye szerint, vita és gondolkodás után alakul ki a többség. Ez az SZDSZ-ben valósul meg leginkább Magyarországon.

Nekem ez tetszik. Nekem tetszik, hogy a kormány egyik-másik javaslatára, amely valóban nehéz, az SZDSZ-ben vannak mellette és ellene szavazók is. Vannak érvek a vagyonadó mellett és ellene is. Ennek megfelelően azt sem gondolom, hogy a kormányhoz való viszonyt az egész SZDSZ-nek egységesen és véglegesen le kellene szögeznie.

Normálisnak tartom azt, hogy az SZDSZ-ben vannak ellenzői és támogatói. Nekem ezért tetszik az SZDSZ, és nehogy véletlenül meg akarják változtatni, és ne akarják, hogy fideszes frakció-fegyelem legyen! Szerintem ez a demokrácia, ez a liberalizmus, ez a tolerancia. Én ezt várom az SZDSZ-től, számomra ez jelenti a liberális vonalat par excellence.

Hogy ezt a választók miért nem értékelik? Ez már az ő bajuk. Ettől még az SZDSZ-nek nem kellene feladni a dolgot. A tisztességes munka az lenne, hogy kitart a pártja mellett, dolgozik a nehéz időkben.

Én ugyanis azt gondolom, hogy az SZDSZ most is nagyon jó párt, és ha nem adják fel, vissza fognak térni. Olyan óriási nagy megváltás sem kell ehhez, elég, ha más szelek fújnak majd.

Vannak nehéz idők, és a bölcs ember nem pánikol nehéz időkben.